A Jóis­ten ezért kül­dött a föld­re, hogy ezt a fil­met megcsináljam

Hat évvel az 1956-os for­ra­da­lom és sza­bad­ság­harc előtt, 1950. júni­us 8‑án, egyet­len éjsza­ka alatt 12 ezer szer­ze­test lik­vi­dált, vont ki a tár­sa­da­lom­ból az állam­szo­ci­a­liz­mus. Eper­jes Károly ennek állít emlé­ket film­jé­ben, a Magyar Pas­si­ó­ban, amely novem­ber 4‑től lát­ha­tó a mozik­ban. A ren­de­ző­vel, egy­út­tal a „köz­pon­ti figu­rát” ala­kí­tó Kos­suth-díjas szín­mű­vésszel egy Fra­di – Öreg­fi­úk meccs előtt beszél­get­tünk a focipályán.

A Magyar Pas­sió első film­koc­ká­in 1950. júni­us 4‑ét, Tri­a­non 30. évfor­du­ló­ját írjuk, amely tör­té­ne­te­sen Úrnap­já­ra esett. A besú­gó tiszt jelent, az ávó­sok víz­ágyú­val szét­ve­rik a kör­me­ne­tet, a papo­kat elhur­col­ják. Négy nap­pal később pedig vég­re­hajt­ják a magyar pas­si­ót: 1950. júni­us 8‑án, egyet­len éjsza­ka lefor­gá­sa alatt 12 ezer szer­ze­te­set, papot és nővért von­nak ki a tár­sa­da­lom­ból. A film novem­ber 4‑től kerül a mozik műsorára.

– Ez a mi katyńi szen­ve­dés­tör­té­ne­tünk. Amely­nek még mi is és a gye­re­ke­ink is vise­lik a követ­kez­mé­nye­it. Az, hogy eze­ket az egy­há­zi embe­re­ket lik­vi­dál­ták, kivon­ták a kór­há­zak­ból, a taní­tás­ból, mind a mai napig meg­lát­szik a tár­sa­dal­mon. Hiá­nyuk ége­tő volt, meg­győ­ző­dé­sem, hogy az ’56-os for­ra­da­lom is más­ként ala­kul­ha­tott vol­na, ha ott lehet­tek vol­na a közös­ség vezetőiként.

– Hogyan talál­ta meg ez a fel­adat, hogyan lett ez az első filmrendezése?

– Vár­nai Péter atya, beteg­sé­gé­ből kifo­lyó­lag, amely a beszéd­köz­pont­ját támad­ta meg, abba fek­te­ti az ere­jét, hogy szín­mű­ve­ket ír. Épí­tész volt, késői hiva­tá­sú pap, ott lehet­tem a pap­pá szen­te­lé­sén is. Kér­te, hogy talál­koz­zunk, oda­ad­ta az egyik szín­mű­vét, mond­ván, hogy sze­ret­né, ha meg­ren­dez­ném és sze­re­pel­nék ben­ne. Azt vála­szol­tam, hogy az nem úgy van… De aztán ahogy fog­lal­koz­tam vele, arra jutot­tam, hogy ebből fil­met kéne csi­nál­ni, ez iga­zán vászon­ra való. Ráadá­sul ez a ször­nyű­ség eddig nem sze­re­pelt a tör­té­ne­lem­köny­vek­ben sem.hir­de­tés

Eper­jes Károly Leo­pold páter sze­re­pé­ben. Fotó: Sza­bó Adri­enn, Piti Marcell

– De ön ismer­te a történetet.

– Anyai és apai ágon is szer­ze­te­sek­kel, papok­kal vagyok körül­vé­ve, egyi­ket a bör­tön­ben, a mási­kat Mün­che­nig ver­ték, apám a for­ra­dal­mi bizott­mány elnö­ke volt – tehát én tud­tam sok min­dent, de ami­kor elol­vas­tam a szín­mű­vet, még­is megrázott.

– Vár­nai Péter atya mel­lett még egy pap mun­ká­ja szol­gált for­rás­ala­pul a filmhez.

– Kál­mán Pereg­rin feren­ces szer­ze­tes, pasa­ré­ti plé­bá­nos ugyan­csak fel­dol­goz­ta a feren­ces rend fel­osz­la­tá­sá­nak tör­té­ne­tét, No, mez­te­len Krisz­tus, hol hagy­tad az inged? cím­mel, 260 olda­lon. E két művel való fog­lal­ko­zás után szü­le­tett meg ben­nem a gon­do­lat, hogy ebből fil­met kell csi­nál­ni. Háber­mann Jenő rábó­lin­tott, gon­dol­tam, akkor rend­ben van, hiszen ő már csi­nált nagy tör­té­nel­mi fil­met – ez is az.

– Jár­vánnyal ter­helt idő­szak­ban dol­goz­tak, még­is cso­dá­val hatá­ros módon rekord­idő alatt lefor­gat­ták a filmet.

– Bead­tuk az elké­szí­tés­hez a pályá­za­tot, és hál’ isten­nek meg­kap­tuk az enge­délyt arra, hogy elkezd­jük a mun­kát. Én akkor let­tem covi­dos elő­ször, sze­gény gyár­tás­ve­ze­tőnk pedig bele is halt a vírus­ba az elő­mun­ká­la­tok köz­ben. Azután én még egy­szer elkap­tam, az már nehe­zebb volt, de mire abból is fel­épül­tem, elin­dul­tunk. Min­dent szé­pen elő­ké­szí­tet­tünk, én is, a töb­bi­ek is. Tavaly janu­ár­ban neki­es­tünk, és május-júni­us­ban 31 nap alatt leforgattuk.

– A ren­de­zés mel­lett ját­szik is, ahogy fogal­ma­zott: ön nem a fősze­rep­lő, mert az egy ávós tiszt, hanem a köz­pon­ti figu­rát, Leo­pold atyát for­mál­ja meg.

– A ren­de­zést is, a sze­re­pet is fel­aján­lot­tam több ember­nek, köz­tük Revicz­ky Gábor­nak, de ő és más szí­nész­kol­lé­gák is azt vála­szol­ták: ez a tied, Sza­mi. Még Kocsis Fülöp érsek atyá­nak is fel­aján­lot­tam, ő elhord­ta magá­val a lel­ké­ben még a Vati­kán­ba is, és ott imád­koz­ta át II. János Pál sír­já­nál, végül azt mond­ta: nekem nem ez a fel­ada­tom. Én imá­im­mal kísér­lek ben­ne­te­ket. Háber­mann Jenő meg egy­re azt mon­do­gat­ta, nyu­godj meg, és egy­re mélyeb­ben ismer­kedj vele: ezt te fogod ren­dez­ni, te fogod ját­sza­ni. Így lett.

A feren­ces szer­ze­tes (Eper­jes Károly) és az ávós tiszt (Tele­kes Péter)

– Mikor érez­né úgy, hogy elér­te a kül­de­té­sét ezzel a filmmel?

– Ha csak egy ember meg­tér tőle, akkor biz­tos. Mit várok a film­től? A hívő­ket meg­erő­sít­he­ti, és remé­lem, hogy így is van, a két­ke­dő­ket elin­dít­hat­ja, a sem­le­ge­sek pedig plá­ne bein­dul­hat­nak. Az vol­na a leg­jobb, ha a sem­le­ge­sek elin­dul­ná­nak az egye­te­mes felé. Remé­lem, hogy min­den­ki­re hatás­sal lesz, és úgy tudom, hogy a film­nek köszön­he­tő­en a magyar tör­té­ne­lem­nek ez a szo­mo­rú része is beke­rül­het vég­re a tankönyvekbe.

– Mun­ka köz­ben milyen hatás­sal volt önre a szerep?

– Öröm­mel és ener­gi­á­val töl­tött el.

Hát, micso­da aján­dék ilyen mun­kát csinálni!

Min­den szí­né­szem ráért, mi akkor kezd­tünk el dol­goz­ni, ami­kor a szín­há­zak még nem ját­szot­tak. Könnyebb volt az egyez­te­tés, jól ment a mun­ka, még akkor is, ha napon­ta más­fél órát tesz­tel­tünk. Min­den­ki min­dent oda­adott, én csak hálás tudok len­ni. Sen­ki nem fanyal­gott, min­den­ki érez­te, hogy ez több, mint egy „sima” for­ga­tás – ez most mind­annyi­unk­nak egy fon­tos tétel az éle­té­ben. Van egy ilyen hiú bel­ső érzé­sem, hogy a Jóis­ten ezért kül­dött a föld­re, hogy ezt a fil­met megcsináljam.

For­rás: vasar​nap​.hu