„A Jóis­ten érde­me min­den, amit eddig elértem”

Hazánk­ban komoly hagyo­má­nya van a hús­vé­ti tojás­fes­tés­nek. Van­nak azon­ban, akik a tojás­dí­szí­tést sok­kal komo­lyabb szin­ten műve­lik, mint a hét­köz­na­pi asszo­nyok, lányok. Zsi­gó­né Kati, a „tojás­dí­szí­tés király­nő­je” mun­kás­sá­gá­val több nem­zet­kö­zi díjat nyert már, az embe­rek pedig egész évben külön­le­ges alko­tá­sai cso­dá­já­ra járnak.

Sokan tanul­nak nála, akik sze­ret­nék elsa­já­tí­ta­ni a tojás­dí­szí­tés rej­tel­me­it. Most, hús­vét apro­pó­ján lapunk­nak mesélt a tojás­dí­szí­tés szép­sé­ge­i­ről, saját mun­ká­i­ról, és arról, hogyan jutott el odá­ig, hogy mára hiva­ta­lo­san is ő Euró­pa leg­jobb­ja ebben a nép­mű­vé­sze­ti műfajban.

–  Kezd­jük a leg­ele­jén, hogyan kez­dő­dött a tojás­dí­szí­tés irán­ti szenvedélye?

– Szűk har­minc évvel ezelőtt a laká­sun­kat díszít­get­tem. Van egy kör­ben tük­rös elő­szo­bánk, a tük­rök fölött egy nagy, üres fal­résszel. Nem tud­tam, mit tehet­nék oda; a fa drá­ga, a vas csú­nya, ezért úgy dön­töt­tem, vala­mi­lyen szép virá­go­kat kéne oda fes­te­ni. Úgy gon­dol­tam, pin­gá­ló asszo­nyo­kat hívok, de a fér­jem azt mond­ta: „Olyan ügyes vagy, miért nem csi­ná­lod meg te?”

Én nem gon­dol­tam magam annyi­ra ügyes­nek, de meg­tet­szett a kihí­vás. Más­nap reg­gel tele­fes­tet­tem egy nagy lapot virá­gok­kal, és a fér­jem azt mond­ta, hogy nyu­god­tan el is kezd­he­tem fes­te­ni a falra.

Én viszont min­den­képp csak való­di magyar népi motí­vu­mo­kat vol­tam haj­lan­dó fel­fes­te­ni, ezért leutaz­tam Kalo­csá­ra, hogy keres­sek vala­kit, aki meg­mond­ja, van‑e tehet­sé­gem ehhez. Ott min­den­ki ugyan­an­nak az idős hölgy­nek a házá­hoz irá­nyí­tott, de ő hal­la­ni sem akart róla, hogy velem foglalkozzon. 

De én nem tágí­tot­tam. Ő több­ször is kijött még a kert­be, én pedig könyö­rög­tem neki, hogy néz­ze meg, amit fes­tet­tem. Végül – a Jóis­ten vezé­rel­te ötlet­től – kihaj­tot­tam a lapot, és a kapu­ból mutat­tam neki a raj­za­i­mat. Arra kér­tem, ne is mond­jon sem­mit, csak a fejé­vel bólint­son, hogy jó‑e, vagy sem. Ő oda­pil­lan­tott, majd mint az őrült rohant a kapu­hoz, kinyi­tot­ta, és azt mond­ta, hogy ilyen tehet­ség­gel, mint én, még nem talál­ko­zott. Azt mond­ta nekem, hogy ha két­szer két órá­ra leme­gyek hoz­zá tanul­ni, akkor úgy tudok majd fes­te­ni, mint ő.hir­de­tés

Adott néhány jó taná­csot, amit meg­fo­gad­tam, de sze­rin­tem ez szá­mom­ra egy adott­ság, amit a Jóis­ten­től kaptam.

– Maga a tojás­dí­szí­tés sze­zo­ná­lis tevé­keny­ség­nek tűnik. Mit csi­nál a hús­vé­ti idő­sza­kon kívül?

– Logi­kus a fel­ve­tés, de én egész évben tudok ezzel fog­lal­koz­ni. Van egy hatal­mas kiál­lí­tá­som, amely­re a világ min­den tájá­ról jön­nek embe­rek. Itt lehet meg­te­kin­te­ni a Magyar Nem­zet Tojá­sát, vala­mint a Beszé­lő Tojást. Illet­ve van hét olyan tojá­som, amely a vilá­gon egye­dül­ál­ló és fel­be­csül­he­tet­len érté­kű. Emel­lett fog­lal­ko­zá­so­kat tar­tok, hús­vét­hét­főn pél­dá­ul 400 embert fogok fes­te­ni taní­ta­ni Egerben.

– Mitől szá­mít egye­dül­ál­ló­nak ez a hét tojás?

– Ez több dolog­ból tevő­dik össze: az alap­ján, amit ábrá­zol­nak, aho­gyan készül­tek, illet­ve ami­ből készül­tek. Ezért is válasz­tot­tak engem Euró­pa leg­jobb­já­nak, mert én hasz­ná­lom a leg­több­fé­le tech­ni­kát akár egy alko­tá­son belül is, és min­den művem egye­di. Egy másik lénye­ges ele­me az alko­tá­sa­im­nak – és szá­mom­ra ez a fon­to­sabb – hogy mind­egyik külön­le­ges jelen­tést hor­doz magában.

A magyar nem­zet tojá­sán pél­dá­ul 79 motí­vum van. Raj­ta van Magyar­or­szág tör­té­nel­me, hun­ga­ri­ku­mai, és min­den nem­ze­ti ünnep alkal­má­val elő lehet­ne ven­ni. Saj­ná­lom, hogy még nincs a magyar nem­zet tulaj­do­ná­ban. 11 külön­bö­ző tech­ni­ka van raj­ta, ami kima­gas­ló­nak szá­mít. 16 szín­tisz­ta arany­pat­kó éke­sí­ti, a kiál­lí­tá­so­kon álta­lá­ban ez a tojás szok­ta leg­in­kább oda­von­za­ni az embe­rek tekintetét.

A másik ilyen alko­tá­som a Beszé­lő Tojás, ame­lyen 348 motí­vum lát­ha­tó. Őse­ink gon­do­la­tai van­nak raj­ta, azért beszé­lő tojás, mert a jelek beszél­nek, elmond­ják őse­ink üze­ne­te­it. Akik tud­nak ben­nük olvas­ni, azok szá­má­ra ren­ge­teg jelen­tést hordoz.

– Mek­ko­ra egy ilyen tojás, és mennyi ide­ig készül?

– Ezek egy­sze­rű strucc­to­já­sok. A Beszé­lő Tojás 9 hóna­pig, a Magyar Nem­zet Tojá­sa egy évig készült, de eláru­lom, hogy éle­tem fő művét most készü­lök bemu­tat­ni. Azon három évet dol­goz­tam, és elő­ze­te­sen annyit sze­ret­nék róla elmon­da­ni, hogy a ter­vek sze­rint jövő hús­vét­kor kerül bemu­ta­tás­ra, és az üze­ne­te min­den­ki­hez fog szólni.

– Való­szí­nű­leg ön dol­go­zik a vilá­gon a leg­több­fé­le tech­ni­ká­val úgy, hogy való­já­ban soha nem tanul­ta a tojás­dí­szí­tést. Hogyan sajá­tí­tot­ta el ezeket?

– Több­nyi­re auto­di­dak­ta módon. A pat­ko­lást pél­dá­ul úgy, hogy volt egy ezzel fog­lal­ko­zó fér­fi, aki fel­hí­vott, hogy meg­vet­te az egyik köny­ve­met, és dedi­kál­tat­ni sze­ret­né. Azt kér­tem tőle, hogy a dedi­ká­lá­sért cse­ré­be hadd men­jek el hoz­zá, és mutas­sa meg, hogyan tesz fel egy pat­kót. Így sajá­tí­tot­tam el ennek a módszerét.

A via­szo­lást is egy vásá­ron les­tem el, aztán hir­te­len fel­in­du­lás­ból be is via­szol­tam közel 300 tojást. Azóta is öröm­mel alkal­ma­zom ezt a technikát.

– Van‑e olyan tech­ni­ka, amit külö­nö­sen kedvel?

– Nincs, inkább a motí­vu­mok azok, amik meg­fog­nak, de leg­in­kább a min­ták mon­da­ni­va­ló­ja. Ha elme­gyek egy ver­seny­re zsű­riz­ni, álta­lá­ban sosem az alap­ján válasz­tom ki a győz­test, hogy milyen tech­ni­ká­kat hasz­nált, és mennyi­re szép a tojás, hanem hogy milyen mon­da­ni­va­ló van a min­ták mögött.

Mert mind­egyik­nek üze­ne­te van. Olyan motí­vum van raj­ta, ami beszél, elmond­ják őse­ink gon­do­la­ta­it, és ezek­ből a jelek­ből nagyon izgal­mas olvas­ni. Kép­zel­jük csak el, hogy 100 évvel ezelőtt csi­nál­ta vala­ki azt a tojást, és meg tud­juk belő­le mon­da­ni, hogy ő azt az év melyik sza­ka­szá­ban csi­nál­ta, hogy egészséges‑e, boldog‑e, mennyi­re tanul, és még nagyon sok min­dent, mert ez mind ben­ne van abban az egy alko­tás­ban. Hát milyen érde­kes ez?

– Euró­pa leg­jobb tojás­dí­szí­tő­je­ként gon­do­lom, sok hely­re hívják…

– Igen, sok ver­seny­re hív­nak zsű­riz­ni, meg elő­adást tar­ta­ni. Az Euró­pa leg­jobb tojás­dí­szí­tő­je címet úgy nyer­tem el, hogy én kép­vi­sel­het­tem nem csak Magyar­or­szá­got, de egész Euró­pát egy nem­zet­kö­zi meg­mé­ret­te­té­sen Duba­i­ban 2009-ben. Raj­tunk kívül Kína, Korea, Kana­da és Argen­tí­na került be a leg­szű­kebb elitbe.

– Ha jól tudom, a Kár­pát-meden­cé­ben is szá­mos kitün­te­tést kapott. Leg­utóbb szep­tem­ber 25-én pél­dá­ul egy nap hár­mat is.

– Igen, és nagyon hálás vagyok értük, bár sok­szor mon­dom: én eze­ket a sike­re­ket nem tar­tom csak a saját­ja­im­nak. A Jóis­ten­től kap­tam ezt a tehet­sé­get, tehát inkább az Ő érde­me min­den, amit eddig elértem.

– A web­ol­da­lán lehet regiszt­rál­ni a kiál­lí­tás meg­te­kin­té­sé­re. Mi vár­ja ott az érdeklődőket?

– Az érdek­lő­dők meg­te­kint­he­tik a gyűj­te­mé­nyem leg­szebb és leg­ér­té­ke­sebb darab­ja­it. De nem úgy, mint egy múze­um­ban: a kiál­lí­tás inter­ak­tív, hogy min­den­ki részt vehes­sen benne.

Van­nak külön­bö­ző fog­lal­ko­zá­sok is, ame­lyek­re el lehet jön­ni. Van olyan is, hogy süte­ményt sütök, és együtt nyu­ga­lom­ban, béké­ben egy­sze­rű­en csak jól érez­zük magun­kat. Bár­mi­lyen fog­lal­ko­zás­ra jön­nek, a lényeg, hogy a láto­ga­tás után min­den­ki felejt­he­tet­len élménnyel tér­jen haza.

For­rás: vasar​nap​.hu