A glo­bá­lis elit rej­tett hálózatai

NINCS ELLENÁLLHATATLAN ERŐ, CSAK OLYAN ERŐK VANNAK, AMELYEKNEK NEM ÁLL ELLEN SENKI

Alap­kér­dés a XXI. szá­zad­ban: hogyan tér­ké­pez­he­tő fel a glo­bá­lis elit, hogyan kör­vo­na­laz­ha­tó és kon­tú­roz­ha­tó újság­írói és tudo­má­nyos esz­kö­zök­kel, túl az alap­ta­lan össze­es­kü­vés-elmé­le­te­ken, fel­te­vé­se­ken és nem iga­zol­ha­tó állításokon?

A mai glo­bá­lis elit jel­lem­ző­je a háló­za­tos műkö­dés­mód. Ezek egy része lát­ha­tó­an műkö­dik, vál­lal­ja létét vagy a lát­ha­tó­ság és a lát­ha­tat­lan­ság szür­ke­zó­ná­já­ban helyez­ke­dik el. Jelen­tős részük azon­ban lát­ha­tat­lan háló­zat, s éppen ezek fel­de­rí­té­se a leg­na­gyobb kihí­vás, ugyan­is ezek nagyon tuda­to­san tit­kol­ják léte­zé­sü­ket. Tisz­tá­ban van­nak azzal, hogy a hiva­ta­los intéz­mé­nye­ken belü­li cél­ja­i­kat csak akkor érhe­tik el, ha műkö­dé­sük nem lát­ha­tó, hiszen ha azzá vál­na, óri­á­si tár­sa­dal­mi ellen­ál­lás­ba ütköz­né­nek – és ezt a leg­ke­vés­bé akar­ják, ők csak a „vég­ered­ményt” (glo­ba­lis­ta cél­ja­ik eléré­sét) jelen­tik majd be a nyil­vá­nos­ság előtt.

A szu­ve­re­nis­ta erők­nek éppen ez utób­bit, a „vég­ered­ményt” kell meg­aka­dá­lyoz­ni­uk, ehhez viszont itt és most kell fel­fed­ni a glo­bá­lis, világ­kor­mány­zást, föde­rá­lis Euró­pát, kevert fajú és val­lá­sú tár­sa­dal­mat lét­re­hoz­ni aka­ró háló­za­tok létét és működését.

Az alap­kér­dés: hogyan?

Első meg­kö­ze­lí­tés­ben két mód­szer­ta­ni javas­la­tom van a lát­ha­tat­lan háló­za­tok fel­tér­ké­pe­zé­sé­re. Az egyi­ket a sötét anyag mód­szer­nek hív­nám: ennek az a lénye­ge, hogy ami­kor a poli­ti­kai ese­mé­nyek során elő­ze­te­sen nem meg­jó­sol­ha­tó for­du­la­tok követ­kez­nek be, akkor logi­kai ala­pon téte­lez­ni kell a hiány­zó fak­tor jelen­lé­tét. Amennyi­ben a kazu­a­li­tás, az ok-oko­za­ti össze­füg­gés kere­sé­se léte­ző elem­zé­si for­ma, akkor a logi­ka­i­lag ­hiány­zó lánc­sze­met pótol­ni kell, ha fel­té­te­le­sen is.

Ám ez önma­gá­ban még nem ele­gen­dő fel­té­te­le a lát­ha­tat­lan háló­za­tok fel­tá­rá­sá­nak. Ami ehhez iga­zán köze­lebb visz, az nem más, mint a kisü­lés (vagy kipat­ta­nás) jelen­sé­ge: egy olyan pil­la­nat, ese­mény, nyi­lat­ko­zat, tör­té­nés stb., ami óvat­la­nul vagy tuda­to­san, de vilá­gos jel­zés egy infor­má­lis szer­ve­ző­dés lété­ről, adott eset­ben min­den előz­mény nél­kül, várat­la­nul. Ezek olyan moz­za­na­tok, ame­lyek­kel első kör­ben a köz­vé­le­mény nem tud mit kez­de­ni, viszont egy ala­pos elem­zés képes fel­fe­dez­ni a mögöt­tes erő­ket. Ilyen moz­za­nat volt pél­dául J. F. Ken­ne­dy meg­gyil­ko­lá­sa 1963 novem­be­ré­ben Dal­las­ban: Ken­ne­dy­nek szán­dé­ká­ban állt egy mögöt­tes, rej­tőz­kö­dő hát­tér­ha­ta­lom­mal szem­ben fel­lép­ni, ami­ről meg­gyil­ko­lá­sa előtt egy híres beszé­dé­ben tájé­koz­tat­ta is a közön­sé­get és a világot.

A másik pél­da Alf­red Herr­ha­us­en­hez kötő­dik, aki 1989 novem­be­ré­ig a Deu­tsche Bank elnök-vezér­igaz­ga­tó­ja volt, egy­ben ­Hel­muth Kohl kan­cel­lár gaz­da­sá­gi főta­nács­adó­ja. ­Herr­ha­us­en a kelet- és közép-euró­pai rend­szer­vál­tá­sok haj­na­lán azt tűz­te ki célul a nem­zet­kö­zi pénz­ügyi közös­ség szá­má­ra, hogy adós­ság­el­en­ge­dés­sel vagy átüte­me­zés­sel és egyéb támo­ga­tá­si for­mák­kal segít­se ki a gaz­da­sá­gi vál­ság­ból első­sor­ban Len­gyel­or­szá­got és Magyar­or­szá­got. Eze­ket a célo­kat elmond­ta a nem­zet­kö­zi nyil­vá­nos­ság előtt, azon­ban elkép­ze­lé­sei nem talál­koz­tak a glo­bá­lis pénz­ügyi elit cél­ki­tű­zé­se­i­vel, sőt. Herr­ha­us­ent 1989 novem­be­ré­ben Frank­furt­ban idő­zí­tett bom­bá­val, a kocsi­já­ban felrobbantották.

A követ­ke­ző pél­da 2004-ből szár­ma­zik: a repub­li­ká­nus G. W. Bush, illet­ve a demok­ra­ta John Ker­ry har­colt az elnö­ki szé­kért az Egye­sült Álla­mok­ban, s a kam­pány során ter­mé­sze­te­sen több inter­jút is adtak. Külön-külön meg­kér­dez­ték arról mind­ket­tő­jü­ket, hogy való­ban tagjai‑e a Skull and Bon­es (Kopo­nya és cson­tok) nevű tit­kos tár­sa­ság­nak, ame­lyik­nek kiemel­ke­dő politikus‑, illet­ve ban­kár­di­nasz­ti­ák a tag­jai, vagy­is csúcs elit­klub­nak szá­mít. E kér­dés­re mind­ket­ten azt felel­ték, hogy igen, de erről nem beszél­het­nek töb­bet, mert a tár­sa­ság sza­bá­lyai ezt tilt­ják. Ekkor érte­sül­he­tett arról a nagy­kö­zön­ség, hogy van egy tit­kos tár­sa­ság – háló­zat –, ame­lyi­ken belül meg­szű­nik a repub­li­ká­nus – demok­ra­ta szem­ben­ál­lás, s egy­faj­ta közös glo­bá­lis érték­rend – s per­sze érdek – tart­ja az eli­tet össze. E „kisü­lés” felett per­sze gyor­san napi­rend­re tért a köz­vé­le­mény, ám ez még­is árul­ko­dó moz­za­nat volt.

Sajá­tos pil­la­nat volt az is, ami­kor tavaly az Il Gior­nale című olasz lap meg­ír­ta, hogy Ang­e­la Mer­kel kan­cel­lár asszony tele­fo­nos beszél­ge­tés­ben arra vet­te rá a Ligá­val együtt kor­mány­zó Öt Csil­lag Moz­ga­lom veze­tő­jét, hogy áll­jon át a bal­ol­da­li Demok­ra­ta Párt olda­lá­ra, és velük együtt foly­tas­sa a kor­mány­zást. Ez a kisü­lés meg­mu­tat­ta, hogy léte­zik az unió intéz­mény­rend­sze­rén belül egy glo­ba­lis­ta háló­zat, mely­nek infor­má­lis nyo­más­gya­kor­ló képes­sé­ge kor­má­nyok meg­dön­té­sé­re is képes a cél­jai eléré­se érdekében.

A követ­ke­ző két pél­dám már hazán­kat is köze­lebb­ről érin­ti. Nem­rég tör­tént, hogy Donáth Anna, a Momen­tum EP-kép­vi­se­lő­jé­nek egy infor­má­lis, pár­ton belü­li beszél­ge­té­se nyil­vá­nos­ság­ra került, mely­ből kide­rült, hogy ő és a párt­ja folya­ma­to­san kap­cso­la­tot tart a hoz­zá­juk közel álló euró­pai uni­ós biz­to­sok­kal és kép­vi­se­lők­kel, s az egész kap­cso­lat­rend­szer kife­je­zet­ten egy nem­zet­kö­zi, glo­ba­lis­ta és libe­rá­lis érték­ren­dű háló­zat jel­leg­ze­tes­sé­ge­it mutatja.

És a végé­re hagy­tam egy, a glo­ba­lis­ta, vilá­got átszö­vő háló­zat léte­zé­sét bizo­nyí­tó kisü­lést, melyet nem más, mint e háló­zat­nak az egyik, bár nem fel­tét­le­nül a leg­fon­to­sabb hatal­mi köz­pont­ja, cso­mó­pont­ja, Soros György muta­tott be. Az előz­mény az Euró­pai Bizott­ság pana­sza után az Euró­pai Unió Bíró­sá­gá­nak dön­té­se arról, hogy a magyar fel­ső­ok­ta­tást sza­bá­lyo­zó 2017-es tör­vény, ame­lyik a libe­rá­lis főso­dor sze­rint a Soros által ala­pí­tott CEU‑t hát­rá­nyos érin­tet­te, jog­sér­tő, ütkö­zik az uni­ós jogok­kal. Ekkor a siker­től nyil­ván­va­ló­an fel­buz­dult ban­kár a Pro­ject Syndi­cate nevű, álta­la működ­te­tett por­tá­lon meg­je­len­te­tett írá­sá­ban szó sze­rint „fel­szó­lí­tot­ta” az uni­ót arra, hogy bün­tes­sék meg Magyar­or­szá­got, illet­ve a magyar kor­mányt, ami a koráb­bi Soros-nyi­lat­ko­za­tok és írá­sok alap­ján egy­szer­re jelen­te­né jogok meg­vo­ná­sát hazánk­tól, illet­ve kemény pénz­ügyi szank­ci­ó­kat, a támo­ga­tá­sok egy részé­nek elvonását.

Később ezt továb­bi írá­sok követ­ték, ugyan­eb­ben a köve­te­lő­ző vagy még inkább paran­cso­ló hang­nem­ben, sőt a leg­utób­bi írá­sá­ban már Soros odá­ig ment, hogy Mer­kelt és az unió leg­főbb dön­tés­ho­zó szer­vét, az Euró­pai Taná­csot is meg­fedd­te a magya­rok­kal és len­gye­lek­kel meg­kö­tött komp­ro­misszu­mért, és több hatal­mat köve­telt a bizott­ság­nak. Ekkor vált egy­ér­tel­mű­vé, hogy Soros György háló­za­ta olyan szin­ten beha­tolt az unió dön­tés­ho­zó szer­ve­ze­te­i­be, mind a bizott­ság­ban, mind a par­la­ment­ben, hogy meg­en­ged­het­te magá­nak ezt az elfo­gad­ha­tat­lan hangnemet.

Egy­faj­ta választ ad erre az Alap­jo­go­kért Köz­pont Kovács Atti­la és Kurucz Orso­lya által veze­tett 2020-as kuta­tá­sa, amely­ben azt vizs­gál­ták, hogy meg­ha­tá­ro­zott témák men­tén mely NGO‑k lob­biz­tak a leg­ak­tí­vab­ban a brüssze­li Euró­pai Bizott­ság­nál. (A kuta­tás meg­ta­lál­ha­tó az Alapjogokért.hu hon­la­pon.) Kide­rült, hogy a nyílt tár­sa­da­lom esz­mé­jé­hez, tehát Soros György háló­za­tá­hoz köt­he­tő NGO‑k talál­koz­tak a leg­több­ször a bizott­ság funk­ci­o­ná­ri­u­sa­i­val, s e talál­ko­zók­nak erő­tel­jes befo­lyá­sa volt a későb­bi bizott­sá­gi nyi­lat­ko­za­tok­ra, dön­tés­ho­za­tal­ra. A leg­lé­nye­ge­sebb még­is az, hogy a Soros-háló­zat lob­bis­tái nem a nyil­vá­nos­ság előtt, hanem hát­tér­tár­gya­lá­so­kon gya­ko­rol­tak nyo­mást a dön­tés­ho­zók­ra, ami éppen a rej­tőz­kö­dő háló­za­tok leg­jel­leg­ze­te­sebb voná­sa: az infor­má­lis, sze­mély­kö­zi kap­cso­la­to­kon keresz­tü­li befolyásolás.

Kor­szak­vál­tó peri­ó­dus­ban vagyunk tehát, a mai kor­ban dől­het el az, hogy a glo­ba­lis­ta háló­za­tok végül átveszik‑e a hatal­mat a hagyo­má­nyos nem­zet­ál­la­mi intéz­mé­nyek és szer­ve­ze­tek felett.

De éppen az a lényeg, hogy ez nem egy­ol­da­lú folya­mat: a szu­ve­re­nis­ta, nem­ze­ti, kon­zer­va­tív tábor nem néző­je és elszen­ve­dő­je ennek a folya­mat­nak, ami most már a sze­münk előtt zaj­lik, hanem aktív ala­kí­tó­ja. A kon­zer­va­ti­viz­mus, ha csak kom­men­tál, meg­fi­gyel és végül „elszen­ved”, akkor vere­sé­get szen­ved. Ezen a men­ta­li­tá­son kell túl­lép­ni ahhoz, hogy ellent tud­junk áll­ni a glo­ba­liz­mus lát­szó­lag ellen­áll­ha­tat­lan törek­vé­se­i­nek a világ­ha­ta­lom meg­szer­zé­sé­re. Ugyan­is való­já­ban nincs ellen­áll­ha­tat­lan erő, csak olyan erők van­nak, ame­lyek­nek nem áll ellen sen­ki. Ezért áll nagy kihí­vás előtt a kon­zer­va­tív és keresz­tény tábor.

Fricz Tamás poli­to­ló­gus, az Alap­jo­go­kért Köz­pont kuta­tá­si tanácsadója

For­rás: Magyar Nemzet