Hírek Vélemények/Publicisztikák A genderlobbi és a rend őrei

A genderlobbi és a rend őrei

A minap a könyvespolc rendezgetése közben kezembe kerültek a 70-es, 80-as évek német képes magazinjai. Átlapozva őket, a csodás autók reklámjai mellett megakadt a szemem az ismert amerikai dohánygyár reklámfotóin. Farmeres, borostás férfiak néznek az objektívbe, lovon vagy gyalog. Megnyugtató nézni ezeket a képeket. Mert ismerősek. Mert ilyenek szerettünk volna mi is lenni, amikor kamaszként az élet még előttünk állt. Komoly, szikár, zord férfiak, akikért persze bomlanak a nők. Mert akkor még minden egyszerű volt. A vidéki gimnáziumba fiúk és lányok jártak. Ma pedig már azt látom, hogy nyugat-európai, amerikai tizenéveseknek arról magyaráznak „okos” felnőttek, hogy több mint százféle társadalmi nem létezik, amiből ők majd szabadon választhatnak. A gyerekek meg tágra nyílt szemmel hallgatják és valószínűleg nem értik. De a befolyásolásuk már elkezdődött.

A félreértések elkerülése végett rögzítsük: mindenkinek szíve joga, hogy a szexualitását szabadon élje meg. Amíg ez nem sérti más ember jogait, érzékenységét, és nem él vissza a kiskorúak kiszolgáltatott helyzetével. Napjaink gendernyomulása azonban nem erről szól. Már réges-régen túllépett az egyszerű leszbikus-, homoszexuális-elfogadás problémáján.

Érdemes úgy tekinteni a genderlobbi tevékenységére, mint egy jól felépített, tudatosan végrehajtott befolyásolási műveletre. Amelynek valódi célja a zsidó–keresztény kultúrkör alapegységeinek bomlasztása. A férfi-nő együttélését, a családot, a következő generációknak az alapértékek átadását úgy bemutatni, mint egy maradi, avítt világot. Aki már „egyszerűen” csak férfi vagy nő, az csak unalmas, lesajnálnivaló lehet. Mennyivel trendibb, haladó dolog száz identitás közül választani, akár többször is egy élet során!

Ha már a XX. század reklámarcaival kezdtem, érdemes ma megnézni azokat a divatbemutatókat, amelyeken évek óta uniszex figurákat vonultatnak fel. Igen nehéz eldönteni, hogy fiúk vagy lányok láthatók a kifutókon.

Ennek pedig a végső lecsapódása az, hogy a női és férfiszerepek, -minták előbb divatjamúlttá, majd szánalmassá, végül pedig nevetségessé válnak. Tavaly ősszel nálunk is a támadások kereszttüzébe került egy fotó, amellyel a férfiak napja alkalmából köszöntötte a Magyar Honvédség a férfiakat. Én egy jó kiállású, magabiztos, praktikus és divatos egyenruhába öltöztetett, modern eszközökkel, fegyverrel fölszerelt – persze kissé idealizált – magyar katonát láttam. Amilyenek szeretnénk lenni még jó sokan, ha lassan ki is öregszünk ebből a szerepből. A balliberális oldal egyik megmondóembere rögtön le is szögezte, hogy a modern férfi nem ilyen. Szerinte férfinak lenni annyi, mint pacifistának, lágynak, békésnek, civilnek, puhának lenni, minden militarista kultuszt, fegyvert, erőszakot elutasítani.

Ez az ő véleménye, tartsuk tiszteletben. De tegyük fel az alapkérdést: hová vezet ez? Mert ne tévedjünk, ez már régen nem a hímsoviniszta világ lebontásáról szól. Az már jórészt megtörtént az elmúlt bő száz év során. A férfiak és nők egyenjogúsága már túlhaladottá vált, ma már a klasszikus nemi szerepek lebontása zajlik. Nincs szükség nőre és férfira. Mert még a végén anya és apa lesz belőlük, akiknek gyermekei születnek, akiket fel akarnak nevelni, meg akarnak védeni. Mert az egészséges, alapvető ösztöneik ezt diktálják.

Ahogy a migrációt már emberi joggá téve, végső soron a nemzetállamokat kívánják szétverni, úgy a genderjogok erőltetésével a férfi-nő természetes szövetségére épülő családot akarják lebontani. Aminek része minden olyan szervezet megbélyegzése, lejáratása, amelynek tagjai a nemzet, a társadalom védelmére esküdtek föl. Ahogy tavaly az Egyesült Államokban a BLM-mozgalom és a szélsőbaloldali Antifa a rendőrség intézményét vette célkeresztbe, úgy Európában is egyre erősödik a fegyveres testületek elleni nyomás. Mondván, aki katona, rendőr, az csak agresszív, militáns, sőt rasszista őskövület lehet. Akikre feleslegesen költik az adófizetők pénzét.

Csak arra nem felelnek, hogy akkor őket, az ő családjukat ki fogja megvédeni. Ki nyomozza ki a lakásába betörőket, ki biztosítja a rendet és békét az utcákon, ki lesz hajlandó akár az életét is feláldozni értük? A kérdés persze költői. Amikor baj van, akkor azonnal azokhoz a férfiakhoz és nőkhöz fordulnak segítségért, akiket addig lenéztek, kigúnyoltak. Ugyanis amíg birodalmak feszülnek egymásnak, amíg hódító vallási ideológiák zászlaja alatt terrorszervezetek támadnak egész földrészeket, amíg gazdasági erőcsoportok nemzeteket fenyegetnek, addig igenis elemi szükség van férfiakra és nőkre, katonákra, rendőrökre. Hogy megvédjék családunkat, országunkat, ezzel együtt persze a bármely genderéletformát választókat is.

Minap egy ifjú magyar politikus saját fizikumát, elszántságát demonstrálva futóversenyre hívta ki a nála évtizedekkel idősebb, kormánypárti politikusokat. Először is, a futás szép sport, de a fair play is fontos dolog egy versenyben. Magyarul, ne sokkal idősebb férfiakat akarjon legyőzni, hanem a saját generációját. És persze a sportágválasztás sem lényegtelen. Javaslom, hogy egyszer nézze végig, ahogy a magyar honvédek, TEK-esek az akadálypályán gyakorlatoznak.

Végül egy szolgálati közlemény: a történelem során csak futással még egyszer sem nyertek csatát.

Horváth József az Alapjogokért Központ biztonságpolitikai tanácsadója

Forrás: Magyar Nemzet