Hírek Vélemények/Publicisztikák A dön­tő ütkö­zet meg­ví­vá­sa a most fel­nö­vek­vő nem­ze­dék­re vár

A dön­tő ütkö­zet meg­ví­vá­sa a most fel­nö­vek­vő nem­ze­dék­re vár

Augusz­tus 20-án indí­tot­ta el Igaz­ság, erő, fel­emel­ke­dés: együtt tesszük naggyá a Kár­pát-meden­cét! című több­he­tes szem­lé­let­for­má­ló kam­pá­nyát az Alap­jo­go­kért Köz­pont. Az akció fő ele­me egy kis­film, mely a magyar­ság Kár­pát-meden­cei tör­té­ne­té­nek meg­ha­tá­ro­zó ese­mé­nye­it dol­goz­za fel. Szánt­hó Mik­lós igaz­ga­tót kér­dez­te a Magyar Hírlap.

– Én tény­leg saj­ná­lom – rea­gált a Magyar Hír­lap­nak Szánt­hó Mik­lós arra a fel­ve­té­sé­re, hogy György Péter esz­té­ta „vég­te­le­nül giccses­nek, hiá­nyos­nak, tör­té­nel­mi­et­len­nek, haj­me­resz­tő­nek, naiv­nak” érté­kel­te az emlí­tett kis­fil­met.

– Vég­te­le­nül saj­ná­lom és szo­mo­rú­nak tar­tom, hogy az ellen­zék kép­te­len meg­él­ni a saját magyar­sá­gát. Egy szem­lé­let­for­má­ló kam­pányt indí­tot­tunk, amely­nek az a mon­da­ni­va­ló­ja, hogy bár a magyar­ság elmúlt ezer évé­ben a dali­ás idők mel­lett vol­tak sors­csa­pá­sok is, összes­sé­gé­ben a tel­je­sít­mé­nyünk fel­jo­go­sít min­ket a tör­té­nel­münk foly­ta­tá­sá­ra. Ez a videó nem egy doku­men­tum­film, hanem érzé­se­ket köz­ve­tít, a „magyar képes­sé­ge­ket”, a „magyar érzést”. Azt, hogy tisz­tá­ban vol­tunk és vagyunk a magunk igaz­sá­gá­val, de ehhez erőt kell szer­vez­nünk. És a régi­ó­ban az elmúlt tíz év sike­re­i­nek köszön­he­tő­en most van egy olyan geo­po­li­ti­kai pil­la­nat, hogy erre a velünk élő népek­kel együtt képe­sek lehe­tünk, hogy együtt emel­ked­jünk fel, hogy együtt tegyük naggyá a Kár­pát-meden­cét. A töb­bes szám szól tehát egy­fe­lől a magyar­ság­hoz, a kör­nye­ző orszá­gok­hoz, de az együtt élő gene­rá­ci­ók­hoz is – mond­ta el az Alap­jo­go­kért Köz­pont igaz­ga­tó­ja, aki sze­rint szü­le­ink és a mi gene­rá­ci­ónk képes a győ­ze­lem kapu­já­ig eljut­tat­ni Magyar­or­szá­got, de a dön­tő ütkö­zet meg­ví­vá­sa a most fel­nö­vek­vő nem­ze­dé­ké lesz.

– Ha a vér­te­len szé­pel­gők­nek az a baja, hogy ez egy nagyon „mili­táns” üze­net, lel­kük raj­ta: sze­rin­tem a ter­mé­szet első tör­vé­nye, hogy a világ ellen­tét­pá­rok­ban műkö­dik. Nekem pedig sze­mély sze­rint meg­győződésem, hogy nagy idők áll­nak előt­tünk, de ehhez bátor­ság, küz­de­ni tudás, büsz­ke­ség szük­sé­gel­te­tik, és nem vala­mi elpu­hult tunya­ság, amit manap­ság „komp­ro­misszum­kész­ség­nek” meg „kon­szen­zus­ke­re­sés­nek” hívnak.

Szánt­hó Mik­lós arról is beszélt, miként szü­le­tett meg a kam­pány ötlete.

– Orbán Vik­tor minisz­ter­el­nök mon­dott egy – sze­rin­tem fel­sza­ba­dí­tó ere­jű – beszé­det Tri­a­non kap­csán júni­us hato­di­kán Sátor­al­ja­új­he­lyen, és azt lát­tuk, hogy bár a beszéd gon­do­la­ti­sá­ga egye­dül­ál­ló, annak „hír­ér­té­két” a napi fej­le­mé­nyek pár nap után felül­ír­ták. Min­ket viszont nagyon meg­fo­gott a beszéd egyik súly­pon­ti ele­me, az, hogy az „igaz­ság erő nél­kül keve­set ér”. Úgy for­dí­tot­tuk le magunk­nak az egé­szet, hogy csak úgy tudunk erőt szer­vez­ni magunk körül, ha a mögöt­tünk hagyott ezer év magas­sá­gá­ból felül­emel­ke­dünk azo­kon a sérel­me­ken, melye­ket lénye­gé­ben a nyu­ga­ti vagy kele­ti nagy­ha­tal­mak szí­tot­tak a régió népei között. Ez nem ilyen „kon­szen­zus­blab­la”, mint amit emlí­tet­tem, hanem azt jelen­ti, hogy mi, magya­rok, akik Szent Ist­ván sze­mé­vel is néz­het­jük a vilá­got, meg­te­het­jük, meg­en­ged­het­jük magunk­nak, hogy segí­tő job­bot nyújt­sunk a körü­löt­tünk élő népek­nek. Ter­mé­sze­te­sen sosem feled­het­jük azo­kat az ármány­ko­dá­so­kat és össze­es­kü­vé­se­ket, melyek a magyar­ság ellen irá­nyul­tak, de most meg­vi­lá­go­sod­hat min­den, min­den értel­met nyer­het vég­re. Ahogy igaz ugyan­is, hogy az igaz­ság erő nél­kül keve­set ér, úgy az is igaz, hogy nagy nem­zet­té vál­ni csak az tud, amely meg­jár­ja a maga kál­vá­ri­á­ját. És min­den föl­di szen­ve­dés­ben egy­ben ott van a meg­vál­tás is. A kam­pány lénye­gi ele­me, hogy fog­ja át min­den nap a tuda­tun­kat, hogy a sok­szor szen­ve­dés­tör­té­net­nek hitt magyar sors nem volt hiá­ba­va­ló, cél­ja volt, cél­lal marad­tunk meg. Meg­ért­het­jük, hogy igen­is mi magunk vagyunk a legen­dás fel­men­tő sereg, amely­re oly rég­óta vár­tunk – fej­tet­te ki Szánt­hó Miklós.

A tel­jes inter­jút IDE kat­tint­va olvashatják!

For­rás: Magyar Nemzet