Hírek Vélemények/Publicisztikák A déli harang­szó ma is emlékeztet

A déli harang­szó ma is emlékeztet

Éppen négy éve, 2017 júli­u­sá­ban Bala­ton­fü­re­den ven­dé­ges­ked­tünk a bará­ta­ink­nál. Ekkor ren­dez­ték a veszp­ré­mi utca­ze­ne-fesz­ti­vált, ame­lyet a szer­ve­zők e sza­vak­kal hir­det­tek meg, és hir­det­nek azóta is: „A veszp­ré­mi utca­ze­ne-fesz­ti­vál két­ség­kí­vül a város leg­na­gyobb lát­vá­nyos­sá­ga. Néhány nap­ra Veszp­rém egyet­len hatal­mas nyílt szín­pad­dá vál­to­zik át. Min­den sar­kon zenél­nek. A szín­pa­do­kon nem­csak helyi, illet­ve magyar zene­ka­rok lép­nek fel, az egész világ­ról érkez­nek zené­szek, hogy itt játsz­has­sa­nak. A külön­bö­ző zenei irány­za­tok közül min­den­ki meg­ta­lál­ja a neki valót – ezál­tal ez a fesz­ti­vál nem­csak a fia­ta­lok­nak, hanem egy­sze­rű­en min­den­ki­nek töké­le­te­sen megfelel.”

Magá­tól érte­tő­dő volt, hogy magyar bará­ta­ink­kal – Ildi­kó­val, Lász­ló­val, Eri­ká­val és Feri­vel – a nem­zet­kö­zi fesz­ti­vál­ra autóz­tunk, ott pedig el vol­tunk ragad­tat­va. Szá­mos nyel­vet beszé­lő, a leg­kü­lön­bö­zőbb bőr­szí­nű művé­szek, ugyan­úgy a világ min­den tájá­ról érke­ző láto­ga­tók mutat­ták meg a maguk ter­mé­sze­tes­sé­gé­ben a föl­di lét sok­szí­nű­sé­gét. A han­gu­lat nagy­sze­rű volt, nem vol­tak inci­den­sek, fej­ken­dők, kése­lé­sek. Rend­őrö­ket alig lehe­tett lát­ni. Olyan több­na­pos, élet­vi­dám utcai fesz­ti­vál volt ez, ame­lyet 2015 előtt Német­or­szág­ban is lehe­tett még tar­ta­ni. Egy pil­la­nat­ra sem kel­lett attól fél­ni, hogy veszé­lyes hely­ze­tek ala­kul­nak ki. Ugyan­eb­ben a kel­le­mes élmény­ben volt részünk a Bala­ton cso­dá­la­tos strand­ja­in. Szá­mos ország­ból érkez­tek a ven­dé­gek, nyo­ma sem volt inci­dens­nek vagy veszélynek.

Egy jobb, biz­ton­sá­go­sabb idők­ben tett uta­zás volt ez. Aki Német­or­szág­ból vagy más nyu­gat-euró­pai uni­ós ország­ból járt ott, nyom­ban fel­is­mer­te, mit vet­tek el tőle az azt meg­elő­ző évek­ben: a több­sé­gi tár­sa­da­lom meg­ha­tá­roz­ta sza­bá­lyo­kat a saját szü­lő­föld­jén. Már Goe­the is írt pedig a Wil­helm Meis­ter ván­dor­éve­i­ben arról, hogy aki nem akar enge­del­mes­ked­ni a tör­vé­nyek­nek, el kell hagy­nia a vidé­ket, ahol ezek a tör­vé­nyek érvény­ben van­nak. Szá­mos német – és szá­mos nyu­gat-euró­pai – elfe­lej­tet­te ezt. Az ébre­dés már­pe­dig kel­le­met­len lesz, ugyan­is a hely­zet ma már csak­nem vissza­for­dít­ha­tat­lan. Fél­re­ér­tés ne essék, védel­met kell adnunk mind­azok­nak, aki­ket poli­ti­kai, faji vagy val­lá­si ala­pon üldöz­nek! Az önma­guk­ról adott leírást demok­ra­ti­kus jog­ál­la­ma­ink­nak ellen­őriz­ni­ük kell, de 2015 óta a beván­dor­lás tény­le­ge­sen ellen­őri­zet­len módon zaj­lik, és nem­csak véde­lem­re szo­ru­lók érkez­nek, hanem min­de­nek­előtt olyan embe­rek, akik­nek val­lá­si néze­tei a kőkor­szak­nak felel­nek meg.

Gyak­ran a véde­lem­re szo­ru­lók üldö­zői is jön­nek. Külö­nö­sen a nők hely­ze­te válik fenye­ge­tő­vé az Euró­pai Uni­ó­ban. Veszély­be kerül­tek az elmúlt száz­öt­ven évben kiví­vott női jogok, még­pe­dig kivált­képp az állí­tó­la­go­san bal­ol­da­li áram­la­tok hanyag­sá­ga miatt. Nem vagyok Orbán Vik­tor párt­hí­ve, továb­bá túl keve­set tudok a magyar­or­szá­gi poli­ti­kai viták­ról. Ezért óva­to­san kell bán­nom az érté­ke­lé­sek­kel. Sem felü­le­te­sen magasz­tal­ni nem sze­ret­ném mind­azt, ami Magyar­or­szá­gon tör­té­nik, sem felü­le­te­sen bírál­ni. Egyet azon­ban biz­to­san tudok: szá­mos uni­ós kor­mány és poli­ti­kus rend­kí­vül tisz­tes­ség­te­le­nül és hazug módon bánik álta­lá­ban is Magyar­or­szág­gal, külö­nö­sen pedig a magyar minisz­ter­el­nök­kel. Olyan álnok­ság ez, amely engem – mint Magyar­or­szág barát­ját – az elmúlt évek­ben egye­ne­sen Magyar­or­szág védel­me­ző­jé­vé tett. E vonat­ko­zás­ban Orbán Vik­tor leg­fon­to­sabb dön­té­se a déli határ 2015-ös lezá­rá­sa volt Magyar­or­szág és az Euró­pai Unió védel­mé­ben, a Mer­kel asszony hanyag­sá­gá­ból bein­dult nép­ván­dor­lás­sal szem­ben. Mer­kel fel­füg­gesz­tet­te a Dub­lin III mene­kült­ügyi ren­de­le­tet, az autó­pá­lyá­kat pedig nyom­ban ellep­ték az ellen­őri­zet­len beván­dor­lók Német­or­szág felé tar­tó milliói.

A bri­tek­nek ez volt a jel­zés, hogy vég­ér­vé­nye­sen hagy­ják el az EU‑t. Ha Magyar­or­szág nem zár­ta vol­na le a hatá­ro­kat – és ebben kife­je­zet­ten Orbán Vik­tort ille­ti a köszö­net –, az Euró­pai Unió ma már tör­té­ne­lem volna.

Nincs olyan ország a föl­dön, amely elvi­sel­né a kul­tú­rá­já­tól tel­je­sen ide­gen embe­rek mil­li­ó­i­nak hir­te­len beáram­lá­sát. Ang­e­la Mer­kel poli­ti­ká­ja nagy bizony­ta­lan­ság­hoz és az Alter­na­tí­va Német­or­szág­nak (AfD) fel­emel­ke­dé­sé­hez vezetett.

Orbán Vik­tor poli­ti­ká­ja léleg­zet­vé­tel­nyi szü­ne­tet adott Mer­kel­nek és tár­sa­i­nak, és vég­ső soron vissza­fog­ta az AfD fel­íve­lé­sét. Ez nem a cél­ja volt Orbán poli­ti­ká­já­nak, hanem sta­bi­li­zá­ló lépé­se­i­nek következménye.

Mer­kel­nek euró­pai érdem­rend­del való kitün­te­tés­re kel­le­ne fel­ter­jesz­te­nie Orbánt! III. Cal­lix­tus pápa, ha élne, fel­tét­le­nül bul­lát állí­ta­na ki erről. Ehe­lyett Magyar­or­szág szö­vet­sé­ge­sei min­dent meg­tesz­nek, hogy kiutál­ják az EU-ból – így a bri­tek után már sen­ki más nem hábor­gat­ná a Brüsszel­ben irá­nyí­tó körö­ket. Mind­amel­lett fenn­áll a veszély, hogy a magya­rok után a bal­ti­ak is soron követ­kez­nek, sőt a dánok is kite­szik magu­kat annak a veszély­nek, hogy a szi­go­rú beván­dor­lás­po­li­ti­ká­juk miatt töb­bé majd nem szí­ve­lik őket.

Mind­ezek­ről az össze­füg­gé­sek­ről beszél­get­tünk 2017-ben Bala­ton­fü­re­den a barátainkkal.

Érin­tő­le­ge­sen szó­ba kerül­tek az Osz­mán Biro­da­lom ellen foly­ta­tott magyar sza­bad­ság­har­cok. A kulcs­sza­vak a követ­ke­zők vol­tak: Eger (Egri csil­la­gok), dev­sir­me (gyer­mek­adó), sok magyar tele­pü­lés kiir­tá­sa, az, hogy soha töb­bé musz­lim ural­mat Magyar­or­szá­gon, és még sok min­den más. Ezt köve­tő­en az 1456-os nán­dor­fe­hér­vá­ri győ­ze­lem és a déli harang­szó is szó­ba került.

Mi, a fele­sé­gem és én sem tud­tam, miért szól­nak dél­ben az euró­pai haran­gok 1456 óta. III. Cal­lix­tus pápa (1378 – 1458) ezt Nán­dor­fe­hér­vár ost­ro­ma ide­jén ren­del­te el bul­lá­já­ban. Ezt köve­tő­en dél­ben mind­örök­ké zúg­ni­uk kell a haran­gok­nak a keresz­tény orszá­gok­ban a magya­rok győ­zel­mé­nek, ezál­tal a Nyu­gat musz­lim ura­lom­tól való sza­bad­sá­gá­nak emlé­ké­re. Hunya­di János veze­té­sé­vel a magya­rok 1456. júli­us 22-én vív­ták ki füg­get­len­sé­gü­ket a követ­ke­ző het­ven évre. Az akko­ri keresz­tény­ség hálás volt, a mai keresz­tény­ség azon­ban elfe­lej­tet­te ezt, de akkor is tel­je­sen közöm­bös len­ne a szá­má­ra, ha még tisz­tá­ban len­ne vele.

Idéz­zük fel, hogy 2016. novem­ber 7‑én Rein­hard Marx bíbo­ros, a német kato­li­kus püs­pö­ki kon­fe­ren­cia elnö­ke és Hein­rich Bedford-Strohm, a német evan­gé­li­kus egy­ház taná­csá­nak elnö­ke egye­dül­ál­ló­an szol­ga­lel­kű gesz­tus­sal vetet­ték alá magu­kat az isz­lám ural­mi igé­nyé­nek. Egyi­kük sem visel­te a nya­ká­ban a keresz­tet a musz­lim elöl­já­rók jelenlété­ben. Nem is vár­ták vol­na el for­dí­tott eset­ben a hason­ló gesz­tust a musz­lim veze­tők részé­ről. Ekkor mind­ket­ten gyá­ván elárul­ták a szár­ma­zá­su­kat, a hitü­ket, és elárul­ták Cal­lix­tus pápát, Hunya­di Jánost, vala­mint 1456 magyar­ja­it is. Ked­ves magya­rok, legye­nek biz­to­sak abban, hogy 2021-ben Brüsszel­re is csak akkor szá­mít­hat­nak, ha erő­sek, öntu­da­to­sak és ezál­tal tisz­tes­sé­ge­sek maradnak.

Az Euró­pai Unió nagyon érté­kes esz­me. Esé­lye csak a tag­ál­la­mok népe­i­nek köl­csö­nös tisz­te­le­té­ben, tapasz­ta­la­ta­ik meg­be­csü­lé­sé­ben van. Ez nem­csak a déli harang­szó­ra, hanem 1939. augusz­tus 23-ra is vonat­ko­zik. Közép- és Kelet-Euró­pa szá­má­ra ezen a napon kez­dő­dött a máso­dik világ­há­bo­rú. A Molo­tov – Rib­bent­rop-pak­tum­mal Sztá­lin és Hit­ler fel­osz­tot­ták a tor­tát, öltek és rabol­tak. Ugyan­úgy, ahogy a musz­li­mok tet­ték ötszáz évvel korábban.

Gun­ter Weiß­ger­be, a szer­ző 1990 és 2005 között a szász­or­szá­gi SPD-kép­vi­se­lők veze­tő­je, 2019-ben kilé­pett a Német Szo­ci­ál­de­mok­ra­ta Pártból.

For­rás: Magyar Nemzet