Hírek Vélemények/Publicisztikák A “deep sta­te” nem egy összeesküvés-elmélet

A “deep sta­te” nem egy összeesküvés-elmélet

“Az elit körök­ben azt mond­ják, hogy a mély állam egy szél­ső­jobb­ol­da­li össze­es­kü­vés-elmé­let, sem­mi több. Pedig a prog­resszív mono­kul­tú­ra tel­je­sen átitat­ja a kul­tú­rát, a médi­át és a bürok­rá­ci­át ‑írja Gil­bert T. Sewall a Spe­ca­tor World maga­zin hasáb­ja­in

“A fel­gyor­su­ló túl­né­pe­se­dés és a növek­vő túl­szer­ve­ző­dés könyör­te­len nyo­má­sa alatt, vala­mint az elme­ma­ni­pu­lá­ció egy­re haté­ko­nyabb mód­sze­re­i­nek segít­sé­gé­vel a demok­rá­ci­ák meg­vál­toz­tat­ják a ter­mé­sze­tü­ket”. (…) “A fur­csa régi for­mák – válasz­tá­sok, par­la­men­tek, leg­fel­sőbb bíró­sá­gok és a töb­bi – meg­ma­rad­nak. A mögöt­tes tar­ta­lom egy újfaj­ta erő­szak­men­tes tota­li­ta­riz­mus lesz” – jósol­ta Aldo­us Hux­ley 1958-ban.

A vál­to­zá­sok a Szép új világ szer­ző­je sze­rint szin­te ész­re­vét­le­nek lesz­nek. “Min­den hagyo­má­nyos elne­ve­zés, min­den meg­szen­telt jel­szó pon­to­san olyan marad, mint a régi szép idők­ben volt. A demok­rá­cia és a sza­bad­ság lesz a témá­ja min­den adás­nak és szer­kesz­tő­sé­gi cikk­nek” – foly­tat­ta. “Mind­eköz­ben az ural­ko­dó oli­gar­chia és annak kato­nák­ból, rend­őrök­ből, gon­do­lat­gyár­tók­ból és tudat­ma­ni­pu­lá­to­rok­ból álló, maga­san kép­zett elit­je csend­ben fog­ja irá­nyí­ta­ni a műsort, aho­gyan azt jónak látja.”

A Deep Sta­te (magya­ul “mély állam”) Hux­ley jós­la­tá­nak betel­je­sü­lé­se – szö­ge­zi le a szer­ző, aki sze­rint az ame­ri­ka­i­ak egy Washing­ton­ból irá­nyí­tott hatal­mi komp­le­xum és gon­do­lat­gé­pe­zet bel­se­jé­ben élnek.

“Az elit körök­ben azt mond­ják, hogy a mély állam egy szél­ső­jobb­ol­da­li össze­es­kü­vés-elmé­let, sem­mi több. Már a sza­vak is szem­for­ga­tást és vigyor­gást vál­ta­nak ki. De mi más han­gol­ná össze a meg­szám­lál­ha­tat­lan köz­hi­va­talt és magán­szek­tor­be­li part­ne­re­i­ket egy vég­re­haj­tó állam­fér­fi hiá­nyá­ban? Mi for­gat­ta a kor­mány kere­ke­it az elmúlt évben, és ha őszin­ték vagyunk, akkor már nagyon rég­óta?” – teszi fel a kér­dést Gil­bert Sewall.

A kor­mány­zat a szer­ző sze­rint legyen szó válasz­tott vagy kine­ve­zett részé­ről csak a felszín.

Joe Biden és Kama­la Har­ris a múlt héten Atlan­tá­ban a válasz­tá­si sza­bá­lyok szö­vet­sé­gi szin­tű­vé téte­lé­re töre­ked­ve a tava­lyi washing­to­ni zavar­gá­so­kat Pearl Har­bor­hoz és 9/11-hez hason­lí­tot­ták. Biden a “sza­va­za­ti jog” ellen­ző­it a hat­va­nas évek szeg­re­gá­ció­pár­ti töme­ge­i­hez hasonlította.

“A mély állam magá­ban fog­lal­ja a szö­vet­sé­gi köz­szol­gá­la­tot és annak sza­tel­lit­je­it az álla­mok­ban, megyék­ben és önkor­mány­za­tok­ban, ame­lye­ket a köz­pon­ti hata­lom finan­szí­roz és ame­lyek lojá­li­sak hoz­zá. Ide tar­toz­nak a had­se­reg és a védel­mi ipar; a pénz, a bank­szek­tor, a hitel és a pénz­ügyek; a kuta­tó­egye­te­mek; az olaj és az ener­gia, a köz­le­ke­dés, a lak­ha­tás, az élel­mi­szer­ipar és a köz­mű­vek; és ter­mé­sze­te­sen a min­dent eldön­tő elekt­ro­ni­kus éter”

– írja a szerző.

“A vezér­ka­ri főnö­kök­től és a jár­vány­ügyi köz­pon­tok­tól az S&P 500-ig a prog­resszív mono­kul­tú­ra bebo­rí­tot­ta a mély állam azon szeg­men­se­it, ame­lyek koráb­ban ellen­áll­tak az iden­ti­tás­po­li­ti­ká­nak. A prog­resszív véle­mé­nyek gyár­tá­sa és ter­jesz­té­se egye­dül­ál­ló hatal­mat biz­to­sít a New York Times és a Washing­ton Post szá­má­ra a több­ré­te­gű komp­le­xu­mon belül. (A Mur­doch-biro­da­lom “elfo­gad­ha­tó” ellen-üze­ne­tet for­mál.) Az üze­net-újság­írók­nak nin­cse­nek illú­zi­ó­ik arról, hogy milyen rossz­in­du­la­tú ener­gi­á­kat tud­nak bal­ra vagy jobb­ra csatornázni” 

– állít­ja Sewall.

A szer­ző sze­rint a “woke” veze­tés évek óta pró­bál­ja a kor­lá­to­zott kor­mány­zá­sú naci­o­na­lis­tá­kat a köz­élet­ből kitúr­ni, fehér faj­gyű­lö­lők­nek és saj­ná­lat­ra mél­tó­nak nevez­ve őket. A mél­tá­nyos­ság­gal, faji hova­tar­to­zás­sal, elfo­gad­ha­tó beszéd­del és bio­ló­gi­á­val kap­cso­la­tos, erő­sen vitat­ha­tó néze­te­ket erény­ként állít­ják be, szin­te iste­ni kinyi­lat­koz­ta­tás­ként kezel­ve eze­ket – írja a cikk.

A szer­ző sze­rint az ócs­ka hírek ural­ják a sze­mün­ket és a kat­tin­tá­sa­in­kat. A közös­sé­gi média pedig meg­pró­bál bejut­ni a fejünk­be, és évről évre job­ban tud­ja, hogyan csi­nál­ja ezt.

“A mély állam által támo­ga­tott és finan­szí­ro­zott mul­ti­kul­tu­rá­lis és terá­pi­ás rom­bo­ló gépek meg­száll­ják a magán­in­téz­mé­nye­ket és ala­pít­vá­nyo­kat, és “sok­szí­nű­sé­gi” átala­kí­tá­so­kat kény­sze­rí­te­nek ki. Nem­ze­ti bíró­sá­gok és non­pro­fit ügy­véd-akti­vis­ták kodi­fi­kál­ják az egy­kor a magán­vé­le­mény­re, a csa­lá­dok­ra és az egy­há­zak­ra bízott ügyeket.

Korunk erköl­csi arro­gan­ci­á­ja állí­tó­lag az igaz­sá­gos­ság­ról és az egyen­lő­ség­ről szól, de való­já­ban a hata­lom, a vagyon és a stá­tusz újra­el­osz­tá­sá­ról szól, a tulaj­do­no­sok és az adó­fi­ze­tők rová­sá­ra, a fehér Ame­ri­kát ördög­ként cél­ba véve. Erköl­csi fel­sőbb­ren­dű­ség­re hivat­koz­va gát­lás­ta­la­nok és a raga­do­zók és faji, nemi és egyen­lőt­len­sé­gi szem­pon­to­kat hasz­nál­nak fel arra, hogy elpusz­tít­sák ellenfeleiket”

– írja Sewall.

A cikk sze­rint hiá­ba volt Trump szö­ges ellen­té­te a prog­resszív poli­ti­ká­nak könnyű poli­ti­kai cél­pont­nak bizo­nyult, és vissza­té­ré­se nem kelt reményt azok­ban, akik aggód­nak az ame­ri­kai alkot­mány jövő­je miatt.

“Ahogy Hux­ley félt, Ame­ri­ka gon­do­lat­gyár­tói és tudat­ma­ni­pu­lá­to­rai kizá­ró­lag a saját irá­nyuk­ba igye­kez­nek eltol­ni a hatal­mat, és a “sza­va­za­ti jog” a leg­újabb for­du­lat a hata­lom­át­vé­tel­ben. Ám az inf­lá­ció és az egyen­lőt­len­ség, a hatá­rok össze­om­lá­sa, a tör­vény­te­len­ség, a faji meg­osz­tott­ság és az orvo­si rea­li­tá­sok meg­za­var­ják az eljö­ven­dő bal­ol­da­li utó­pi­át – írja a szerző.

“Nem egy új világ­ban fogunk fel­éb­red­ni a lezá­rás után” – idé­zi a cikk Michel Hou­el­le­becq, fran­cia író 2020-as nyi­lat­ko­za­tát a jár­vány végé­ről – “ugyan­olyan lesz, csak egy kicsit rosszabb.”

Tel­jes cikk a Spec­ta­tor World olda­lán olvas­ha­tó

For­rás: neo​kohn​.hu