A cse­lek­vő együtt­mű­kö­dés össze­kö­ti a nem­zet tagjait

Buko­vi­nai szé­kely­ként rend­sze­re­sen részt vesz Potá­pi Árpád János, a magyar Minisz­ter­el­nök­ség nem­zet­po­li­ti­ká­ért fele­lős állam­tit­ká­ra a madé­fal­vi vesze­de­lem évfor­du­ló­ján tar­tott meg­em­lé­ke­zé­se­ken. Az idei főhaj­tá­son azt mond­ta, ott­hon­ról haza érke­zett. Az állam­tit­kár­ral töb­bek között a csa­lá­di gyö­ke­re­i­ről, a helyi közös­sé­gek veze­tő­i­vel való kap­cso­la­ta­i­ról és nem­zet­po­li­ti­ká­ról beszélgettünk.

– Egy évvel ezelőtt, a madé­fal­vi vesze­de­lem 257. évfor­du­ló­ján beszél­get­tünk. Most ugyan­csak a véreng­zés évfor­du­ló­ján talál­koz­tunk. Akkor a nem­ze­ti újra­kez­dés évé­ről beszél­get­tünk. Állam­tit­kár úr, most milyen üze­net­tel érke­zett a megemlékezésre?

– Amint a meg­em­lé­ke­zé­sen mon­dott beszé­dem­ben is kiemel­tem: én ott­hon­ról jöt­tem haza Madé­fal­vá­ra. A madé­fal­vi vesze­de­lem szá­mom­ra nem egy távo­li tör­té­nel­mi ese­mény, hanem az őse­im révén a csa­lá­dom, a fel­me­nő­im tör­té­ne­té­nek része. Janu­ár 7‑én min­den évben azok­ra a lemé­szá­rolt fér­fi­ak­ra, nők­re és gyer­me­kek­re emlé­ke­zünk, akik­kel szem­ben elfogy­tak a biro­da­lom érvei, és a leg­ke­gyet­le­nebb módon fejez­ték ki, hogy a szé­ke­lyek sza­bad­sá­gá­ba sem­mi eset­re sem nyu­god­hat­nak bele. Fon­tos emlé­kez­nünk a vesze­de­lem­re azért is, mert meg­ta­nít ben­nün­ket remény­ked­ni a jövő­ben. Akik ugyan­is min­ket igá­ba akar­tak haj­ta­ni, ma már sehol sin­cse­nek, s mi még­is meg­ma­rad­tunk, és itt vagyunk, min­den­hol a Kár­pát-meden­cé­ben. Kiemel­tem azt is, hogy az elmúlt tizen­két év szá­munk­ra, magya­rok szá­má­ra a fel­emel­ke­dés idő­sza­ka volt. Magyar­nak len­ni vég­re nem meg­aláz­ta­tást és hát­rányt jelent, hanem mél­tó­sá­got és elis­me­rést is. Ezt a mél­tó­sá­got és meg­be­csü­lést közö­sen értük el, épp azért nagyon fon­tos, hogy ápri­lis 3‑án közö­sen tegyünk érte, hogy ez a közös mun­ka, közös nem­ze­ti épít­ke­zés folytatódjon.

– Mit tud elődeiről?

– Őse­im azok közé tar­toz­tak, akik szem­be­száll­tak a biro­dal­mi aka­rat­tal, és inkább a sza­bad­sá­got válasz­tot­ták. Nem let­tek meg­al­ku­vók. Fel­me­nő­im az erő­szak és a meg­tor­lá­sok miatt mene­kül­tek el Erdély­ből, hogy előbb „Móduvá­ban”, majd Buko­vi­ná­ban öt falut ala­pít­va – Isten­se­gít­set, Fogad­is­tent, Hadik­fal­vát, And­rás­fal­vát, Jó­zsef­falvát – talál­ja­nak ott­hon­ra. 177 esz­ten­dő szám­űze­tés után, 1941-ben tér­he­tett vissza a buko­vi­nai szé­kely­ség, köz­tük az én nagy­szü­le­im is, Magyar­or­szág­ra. Leg­na­gyobb részük Tol­ná­ban, Bara­nyá­ban lelt új hazá­ra, így már én is Tol­na megyé­ben, Bony­há­don szü­let­tem. Nép­cso­por­tunk szá­má­ra épp ezért a gyá­szos emlé­ke­ze­tű janu­ár 7‑e egy­ben szü­le­tés­nap is.

– Szü­lő­vá­ro­sá­ban, azaz Bony­há­don, illet­ve Tol­na megyé­ben miként emlé­kez­nek a helyi­ek a madé­fal­vi vesze­de­lem­re? Őrzik‑e szé­kely identitásukat?

– Rend­kí­vül erő­sen őrzik. 1989-ben meg­ala­kult és a mai napig aktí­van műkö­dik a szé­kely hagyo­mány­őr­ző cso­por­to­kat tömö­rí­tő Buko­vi­nai Szé­ke­lyek Orszá­gos Szö­vet­sé­ge, amely­nek 1998-tól 2011-ig elnö­ke vol­tam. A szer­ve­zet kiemel­ke­dő­en aktív mun­kát végez a tér­ség­ben. Meg­em­lé­ke­zé­se­ket, szín­vo­na­las hagyo­mány­őr­ző prog­ra­mo­kat tart, ápol­ja, őrzi a fel­me­nők örök­sé­gét. A tava­lyi év külö­nö­sen moz­gal­mas volt ilyen szem­pont­ból, ugyan­is tavaly emlé­kez­tünk a buko­vi­nai szé­ke­lyek haza­té­ré­sé­nek 80. évfor­du­ló­já­ra. Ez alka­lom­ból egész éves prog­ram­so­ro­zat zaj­lott szer­te az ország­ban. A szö­vet­ség tag­jai min­den évben részt vesz­nek a madé­fal­vi vesze­de­lem évfor­du­ló­ján szer­ve­zett meg­em­lé­ke­zé­sen is. Ez idén is így volt: 120 tol­nai, bara­nyai, al-dunai szé­kellyel együtt emlé­kez­tünk Madé­fal­ván az emlékműnél.

– Néhány évvel ezelőtt Madé­fal­va dísz­pol­gá­ri címét is meg­kap­ta. Mit jelent ez Ön számára?

– Nagyon jól­eső érzés. Madé­fal­vá­ra, Szé­kely­föld­re min­dig úgy érke­zem, mint­ha haza­jön­nék. Ez a máso­dik ott­ho­nom. Jó tud­ni, hogy a helyi­ek úgy gon­dol­ják, közé­jük tar­to­zom, és ezt el is isme­rik. Külön öröm és rend­kí­vül meg­tisz­te­lő, hogy Madé­fal­va után tavaly Szép­víz dísz­pol­gá­rá­vá is avat­tak. Ezúton is köszö­nöm a meg­tisz­te­lő elismerést.

– Éven­te több alka­lom­mal ellá­to­gat Erdély­be, azon belül is Szé­kely­föld­re. Milyen a kap­cso­la­ta a helyi vezetőkkel?

– Min­den téren kiemel­ke­dő. Ami­kor az elmúlt 12 év nem­zet­po­li­ti­kai ered­mé­nye­i­ről beszé­lünk, fon­tos hang­sú­lyoz­nunk, hogy eze­ket az ered­mé­nye­ket nem egye­dül, hanem a kül­ho­ni part­ne­rek­kel közö­sen értük el. Kivá­ló az együtt­mű­kö­dés a helyi veze­tők­kel az okta­tás­tól a kul­tú­rán át egé­szen a gaz­da­sá­gi terü­le­tig, önkor­mány­za­to­kig. Sike­rült úgy meg­erő­sí­te­nünk a magyar intéz­mény­rend­szert, hogy az – nyu­godt szív­vel mond­ha­tom – ki fog­ja áll­ni az idők pró­bá­ját. Ami­kor intéz­mény­rend­szer­ről beszé­lünk, fon­tos elmon­da­nunk, hogy a kül­ho­ni magyar­ság meg­ma­ra­dá­sá­nak egyik leg­fon­to­sabb alap­pil­lé­re a poli­ti­kai intéz­mény­rend­szer erős­sé­ge. Erdély­ben ilyen téren nagyon jól állunk, hisz az RMDSZ-nek köszön­he­tő­en a magyar­ság a leg­ma­ga­sabb szin­te­ken is kép­vi­sel­ve van.

– Tavaly­előtt novem­ber­ben a Magyar Állan­dó Érte­kez­le­ten és a Magyar Diasz­pó­ra Tanács ple­ná­ris ülé­sén elhang­zott, hogy a magyar nem­zet­po­li­ti­ká­nak négy alap­pil­lé­re van: a nem­zet köz­jo­gi egye­sí­té­se, a magya­rok iden­ti­tá­sá­nak meg­erő­sí­té­se, a kül­ho­ni magyar szer­ve­ze­tek­kel való kap­cso­lat­tar­tás és a gaz­da­ság fej­lesz­té­se a kül­hon­ban. Mit gon­dol, mennyi­re sta­bi­lak az emlí­tett alappillérek?

– Ezek a célok tovább­ra is a nem­zet­po­li­ti­ka alap­ját képe­zik. A nem­zet köz­jo­gi egye­sí­té­se az első lépés volt. 2010-ben a leg­el­ső intéz­ke­dé­se­ink egyi­ke volt, hogy meg­ad­juk az állam­pol­gár­sá­got a kül­ho­ni magyar­ság­nak. Ezt követ­te a nem­zet­épí­tés idő­sza­ka, amely azóta is zaj­lik. A magyar – magyar kap­cso­la­to­kat az intéz­mé­nyes fóru­mok kere­té­ben újra folya­ma­tos­sá tet­tük. Meg­tíz­sze­rez­tük a nem­zet­po­li­ti­kai célú össz­kor­mány­za­ti for­rá­sok össze­gét. A prog­ra­mok és támo­ga­tá­sok révén éven­te három­ezer, a Kár­pát-meden­cé­ben és a diasz­pó­rá­ban műkö­dő magyar intéz­mény és szer­ve­zet fenn­tart­ha­tó műkö­dé­sé­hez járu­lunk hoz­zá. Támo­ga­tá­sa­ink min­den magyar­lak­ta tele­pü­lés­re, min­den magyar közös­ség­be elju­tot­tak a Kár­pát-meden­cé­ben. A szü­lő­föl­dön való bol­do­gu­lás támo­ga­tá­sa jegyé­ben több ezer kül­ho­ni magyar vál­lal­ko­zás­nak nyúj­tot­tunk szak­mai és anya­gi támo­ga­tást vál­lal­ko­zás­fej­lesz­té­si pro­jekt­je meg­va­ló­sí­tá­sá­hoz, akik több mint 90 szá­za­lék­ban magyar mun­ka­vál­la­ló­kat alkal­maz­nak, vagy­is egy­ben több tíz­ezer kül­ho­ni magyar biz­tos meg­él­he­té­sét biz­to­sí­tot­tuk. A Nem­ze­ti jelen­tő­sé­gű intéz­mé­nyek és prog­ra­mok között 2021-ben már 270 kül­ho­ni magyar intéz­mény és szer­ve­zet folya­ma­tos és kiszá­mít­ha­tó műkö­dé­sé­hez járul­tunk hoz­zá. A Kár­pát-meden­cei óvo­da­fej­lesz­té­si prog­ram révén össze­sen közel 180 új óvo­da és böl­cső­de jön lét­re, illet­ve több mint 700 intéz­mény fel­újí­tá­sa való­sul meg, emel­lett mint­egy 1600 kül­ho­ni temp­lom, plé­bá­nia, paró­kia, egy­há­zi közös­sé­gi ház újult meg, illet­ve épült a magyar kor­mány támo­ga­tá­sá­val szer­te a Kár­pát-meden­cé­ben. És mind­ez csak néhány azon ered­mé­nyek közül, ame­lye­ket a fent emlí­tett stra­té­gi­ai célok men­tén való­sí­tot­tunk meg. Bebi­zo­nyo­so­dott, hogy cse­lek­vő együtt­mű­kö­dés köti össze nem­ze­tünk tag­ja­it, hiszen az élet min­den terü­le­tén közö­sen épít­het­jük meg­tar­tó közös­sé­ge­in­ket, a kis­gyer­me­kes csa­lá­dok­tól az idő­se­kig átszö­vi a világ magyar­sá­gát a gon­dos­ko­dó védő­há­ló, és közö­sen tet­tünk azért is, hogy a szü­lő­föld a bol­do­gu­lás ott­ho­na lehessen.

– Tavasszal ország­gyű­lé­si válasz­tá­sok lesz­nek Magyar­or­szá­gon. A kül­ho­ni magya­rok tovább­ra is vok­sol­hat­nak. Mi a tét­je ennek a választásnak?

– A 2022-es magyar­or­szá­gi ország­gyű­lé­si válasz­tás­nak a kül­ho­ni magyar­ság szá­má­ra óri­á­si a tét­je. Ami­óta nem­ze­ti kor­mány van, a magyar nem­zet erős és egy­sé­ges. A kül­ho­ni magya­ro­kat a nem­zet elvá­laszt­ha­tat­lan részé­nek tekint­jük, segít­jük őket, hogy meg­őriz­zék magyar­sá­gu­kat és szü­lő­föld­jü­kön tud­ja­nak bol­do­gul­ni. A 2022-es válasz­tás tét­je tehát az, hogy eze­ket az ered­mé­nye­ket meg tudjuk‑e őriz­ni és tovább foly­tat­ni, vagy enged­jük, hogy vissza­tér­jen az a Gyur­csány-féle bal­ol­dal, amely 2004-ben elárul­ta a hatá­ron túli magya­ro­kat. Az a bal­ol­dal, amely gyű­lö­let­kam­pányt foly­ta­tott a hatá­ron túli magyar­ság ellen és porig rom­bol­ná a nem­zet­po­li­ti­kát. 2022-ben az egész magyar nem­zet­nek elő­re kell men­nie, nem hát­ra. Ezért arra kérem az erdé­lyi magya­ro­kat, hogy regiszt­rál­ja­nak, és ápri­lis 3‑án sza­va­za­tuk­kal támo­gas­sák a nem­zetépítő mun­ka folytatását.

Biró Ist­ván

For­rás: har​gi​ta​ne​pe​.ro