A cenzúra lett a választási kampányhajrá fő témája Amerikában
A republikánusok szerint a közösségi médiumok elhallgattatják a konzervatív véleményeket
A közösségi hálózatok vezetői egy héttel az elnökválasztás előtt tanúskodnak a szenátus előtt a cenzúra vádjával kapcsolatban. A gyakran a konzervatív politikai erők hátrányára történő információblokkolás miatt a közösségi médiumok elfogultsága lett a kampány egyik fő témája. A novemberi 3‑i választásról szóló cikksorozatunk első részében a technológiai óriásvállalatok szerepéről írunk.
A republikánus többségű amerikai szenátus jogi bizottsága ma hozza meg döntését arról, hogy beidézik‑e pénteken Jack Dorsey Twitter-vezért, amiért a mikroblog múlt szerdán úgy döntött, blokkolja a New York Post című amerikai bulvárlap által nyilvánosságra hozott történeteknek a terjesztését, amelyek Joe Biden demokrata elnökjelölt, valamint fia, Hunter Biden ukrajnai korrupciós ügyeivel kapcsolatban szolgáltak újabb adalékul. Dorsey esetleges október 23‑i meghallgatása független attól, amelyre október 28-án kerül sor a szenátus kereskedelmi bizottságában:
a testület Mark Zuckerberg Facebook-vezért, Dorsey‑t és Sundar Pichait, a Google‑t és a YouTube videómegosztót is tulajdonló Alphabet vállalat első emberét is kihallgatja a közösségi platformjaik tartalmának moderálására vonatkozó politikájukkal kapcsolatban.
Konzervatív véleményeket cenzúráznak
Utóbbi meghallgatás középpontjában az úgynevezett tisztességes kommunikációról szóló, 1996-ban elfogadott jogszabály áll, a törvény 230-as számú paragrafusa ugyanis jogi védelmet biztosít a közösségi platformokon elhelyezett tartalmaknak, az üzemeltetők számára pedig lehetőséget ad azok „jóhiszemű” moderálására is. A republikánus szenátorok azonban úgy vélik:
a Biden családot kompromittáló információk blokkolása egyértelműen azt bizonyítja, hogy a törvény által teremtett „kiskaput” a technológiai konszernek a konzervatív vélemények cenzúrájára használják, ez pedig elfogadhatatlan – különösen két héttel az amerikai elnökválasztások előtt.
Elemzők egyöntetűen úgy vélik, hogy a november 3‑i voksolás elé időzített meghallgatás aligha hozhat áttörést a közösségi hálózatok szabályozásában, az azonban kétségtelen, hogy az információk blokkolása – a Biden család korrupciós ügyei helyett – a cenzúrát és a közösségi médiumok politikai elfogultságát tette a kampányhajrá legfontosabb témájává, ennek pedig igenis lehet hatása a választásokra. Egyébként a Facebook és a Twitter egyaránt szeret azzal érvelni, hogy a 2016-os elnökválasztást megelőzően terjedő dezinformációkból tanulva négy évet töltöttek azzal, hogy megtanulják kezelni a „választási félretájékoztatást”, ez vezérelte a New York Post által megalapozatlanul közzétett tartalmak blokkolását is. A Financial Times brit üzleti lap ezzel kapcsolatban ironikusan megjegyezte, a múlt heti reakciók azt sugallják, van még hová fejlődniük a közösségi hálózatoknak, ha az álhírek terjedésének visszaszorításáról van szó. A 2016-os események ugyanakkor több alapvető ponton is különböztek a mostani botránytól: ezek közül a legfontosabb pedig az, hogy
míg Hillary Clinton akkori demokrata elnökjelölt e‑mailjeit a Wikileaks, illetve orosz dezinformációs oldalak szivárogtatták ki, a Biden család ukrajnai korrupciós ügyeit egy vezető amerikai napilap hozta nyilvánosságra.
Erre utalt tegnap John Ratcliffe, az amerikai hírszerzést összefogó Nemzeti Hírszerzési Igazgatóság (ODNI) vezetője is, amikor a Fox Newsnak nyilatkozva azt mondta: a Hunter Biden laptopjáról előkerülő információk „nem részei valamiféle orosz dezinformációs kampánynak”.
Célzott hirdetés a kampányhajrában
A közösségi hálózatoknak az amerikai politikában való kulcsfontosságú szerepével kapcsolatban Johanna Weis, az amerikai Politico Magazine-nak a témára szakosodott újságírója egy videókonferencián – amelyre a washingtoni külügyminisztérium révén a Magyar Nemzet is meghívást kapott – elmondta: ma már vitathatatlan, hogy az amerikai pártok az online platformokon költik el a legtöbb pénzt a hirdetésekre, ott ugyanis lehetőségük nyílik, hogy célzottan, a felhasználókra szabva juttassák célba üzeneteiket. A médiaszakértő szerint noha a reklámozás sok szempontból kifinomultabbá vált az évtizedek során, tartalmi szempontból sokkal kevésbé tetten érhető az átalakulás:
a hirdetések túlnyomó többsége még ma is az érzelmekre igyekszik hatni.
– Egy Facebook-hirdetés teljesen másképp működik, mint a televíziós elődje. A közösségi hálózatokon ugyanis nem arról van szó, hogy a kampánystáb létrehoz egy tartalmat, s aztán majd reménykedik, hogy az eléri a megfelelő embereket és még hatékony is lesz. Épp ellenkezőleg. A közösségi médiumok ugyanis minden nap rengeteg adatot gyűjtenek a felhasználóikról, ez pedig lehetővé teszi, hogy a rendelkezésre álló demográfiai adatoknak megfelelően egy televíziós hirdetés töredékéért vegyék célba a kívánt csoportot. Legyen szó a 25 és 44 év közötti nőkről, a fegyvertulajdonosokról vagy a 25 és 44 év közötti női fegyvertulajdonosokról – magyarázta a médiaszakértő. Johanna Weis hozzáfűzte:
ez a technika felbecsülhetetlen értékűvé válik a kampánystábok kezében, ha az úgynevezett billegő tagállamokról van szó.
Emlékeztetett: Barack Obama volt az első a történelem során, aki elnökjelöltségi kampányában elsősorban a Facebookra támaszkodott. – Ez még viszonylag új eszköz volt akkor, az egykori elnök egyik legfontosabb stratégája azonban a Facebook egyik alapítója volt, így adta magát a siker – magyarázta a médiaszakértő. Hozzáfűzte, hasonlóan nagy leleményességgel aknázta ki 2016-ban Donald Trump a Twittert, az amerikai elnök ugyanis a mikroblogon keresztül képes volt a vele szemben gyakran ellenséges hagyományos médiumokat megkerülve, célzottan eljuttatni az üzeneteit az állampolgárokhoz.
Pártállástól független?
A közösségi hálózatoknak éppen ezen „direktsége” került veszélybe azáltal, hogy a technológiai konszernek bizonyos korlátozásokat vezetnek be egyes tartalmakra vonatkozóan. Érvelésük szerint egyébként ez pártállástól független, céljuk pusztán a dezinformáció kiszűrése. Ennek az állításnak azonban némileg ellentmond, hogy a közösségi hálózatoknak nem állt szándékukban megfékezni azokat az álhíreket, amelyek azt állították:
Donald Trump nagyapja tagja volt Ku-Klux-Klan nevű, a fehér felsőbbrendűséget hirdető rasszista csoportnak. Ez szintén hamis hír volt, mégis rengetegen megosztották a Facebookon, a közösségi hálózat pedig nagyon vonakodott visszaszorítani ezt a téves információt
– emlékeztetett Johanna Weis.
Forrás: Magyar Nemzet