A cen­zú­ra lett a válasz­tá­si kam­pány­haj­rá fő témá­ja Amerikában

A repub­li­ká­nu­sok sze­rint a közös­sé­gi médi­u­mok elhall­gat­tat­ják a kon­zer­va­tív véleményeket

A közös­sé­gi háló­za­tok veze­tői egy hét­tel az elnök­vá­lasz­tás előtt tanús­kod­nak a sze­ná­tus előtt a cen­zú­ra vád­já­val kap­cso­lat­ban. A gyak­ran a kon­zer­va­tív poli­ti­kai erők hát­rá­nyá­ra tör­té­nő infor­má­ció­blok­ko­lás miatt a közös­sé­gi médi­u­mok elfo­gult­sá­ga lett a kam­pány egyik fő témá­ja. A novem­be­ri 3‑i válasz­tás­ról szó­ló cikk­so­ro­za­tunk első részé­ben a tech­no­ló­gi­ai óri­ás­vál­la­la­tok sze­re­pé­ről írunk.

A repub­li­ká­nus több­sé­gű ame­ri­kai sze­ná­tus jogi bizott­sá­ga ma hoz­za meg dön­té­sét arról, hogy beidézik‑e pén­te­ken Jack Dor­sey Twit­ter-vezért, ami­ért a mikrob­log múlt szer­dán úgy dön­tött, blok­kol­ja a New York Post című ame­ri­kai bul­vár­lap által nyil­vá­nos­ság­ra hozott tör­té­ne­tek­nek a ter­jesz­té­sét, ame­lyek Joe Biden demok­ra­ta elnök­je­lölt, vala­mint fia, Hun­ter Biden ukraj­nai kor­rup­ci­ós ügye­i­vel kap­cso­lat­ban szol­gál­tak újabb ada­lé­kul. Dor­sey eset­le­ges októ­ber 23‑i meg­hall­ga­tá­sa füg­get­len attól, amely­re októ­ber 28-án kerül sor a sze­ná­tus keres­ke­del­mi bizottságában:

a tes­tü­let Mark Zuc­ker­berg Face­book-vezért, Dorsey‑t és Sun­dar Picha­it, a Google‑t és a You­Tu­be vide­ó­meg­osz­tót is tulaj­don­ló Alp­ha­bet vál­la­lat első embe­rét is kihall­gat­ja a közös­sé­gi plat­form­ja­ik tar­tal­má­nak mode­rá­lá­sá­ra vonat­ko­zó poli­ti­ká­juk­kal kapcsolatban.

Kon­zer­va­tív véle­mé­nye­ket cenzúráznak

Utób­bi meg­hall­ga­tás közép­pont­já­ban az úgy­ne­ve­zett tisz­tes­sé­ges kom­mu­ni­ká­ci­ó­ról szó­ló, 1996-ban elfo­ga­dott jog­sza­bály áll, a tör­vény 230-as szá­mú parag­ra­fu­sa ugyan­is jogi védel­met biz­to­sít a közös­sé­gi plat­for­mo­kon elhe­lye­zett tar­tal­mak­nak, az üze­mel­te­tők szá­má­ra pedig lehe­tő­sé­get ad azok „jóhi­sze­mű” mode­rá­lá­sá­ra is. A repub­li­ká­nus sze­ná­to­rok azon­ban úgy vélik:

a Biden csa­lá­dot komp­ro­mit­tá­ló infor­má­ci­ók blok­ko­lá­sa egy­ér­tel­mű­en azt bizo­nyít­ja, hogy a tör­vény által terem­tett „kis­ka­put” a tech­no­ló­gi­ai kon­szer­nek a kon­zer­va­tív véle­mé­nyek cen­zú­rá­já­ra hasz­nál­ják, ez pedig elfo­gad­ha­tat­lan – külö­nö­sen két hét­tel az ame­ri­kai elnök­vá­lasz­tá­sok előtt.

Elem­zők egy­ön­te­tű­en úgy vélik, hogy a novem­ber 3‑i vok­so­lás elé idő­zí­tett meg­hall­ga­tás alig­ha hoz­hat áttö­rést a közös­sé­gi háló­za­tok sza­bá­lyo­zá­sá­ban, az azon­ban két­ség­te­len, hogy az infor­má­ci­ók blok­ko­lá­sa – a Biden csa­lád kor­rup­ci­ós ügyei helyett – a cen­zú­rát és a közös­sé­gi médi­u­mok poli­ti­kai elfo­gult­sá­gát tet­te a kam­pány­haj­rá leg­fon­to­sabb témá­já­vá, ennek pedig igen­is lehet hatá­sa a válasz­tá­sok­ra. Egyéb­ként a Face­book és a Twit­ter egy­aránt sze­ret azzal érvel­ni, hogy a 2016-os elnök­vá­lasz­tást meg­elő­ző­en ter­je­dő dez­in­for­má­ci­ók­ból tanul­va négy évet töl­töt­tek azzal, hogy meg­ta­nul­ják kezel­ni a „válasz­tá­si fél­re­tá­jé­koz­ta­tást”, ez vezé­rel­te a New York Post által meg­ala­po­zat­la­nul köz­zé­tett tar­tal­mak blok­ko­lá­sát is. A Finan­cial Times brit üzle­ti lap ezzel kap­cso­lat­ban iro­ni­ku­san meg­je­gyez­te, a múlt heti reak­ci­ók azt sugall­ják, van még hová fej­lőd­ni­ük a közös­sé­gi háló­za­tok­nak, ha az álhí­rek ter­je­dé­sé­nek vissza­szo­rí­tá­sá­ról van szó. A 2016-os ese­mé­nyek ugyan­ak­kor több alap­ve­tő pon­ton is külön­böz­tek a mos­ta­ni bot­rány­tól: ezek közül a leg­fon­to­sabb pedig az, hogy

míg Hil­lary Clin­ton akko­ri demok­ra­ta elnök­je­lölt e‑mailjeit a Wiki­le­aks, illet­ve orosz dez­in­for­má­ci­ós olda­lak szi­vá­rog­tat­ták ki, a Biden csa­lád ukraj­nai kor­rup­ci­ós ügye­it egy veze­tő ame­ri­kai napi­lap hoz­ta nyilvánosságra.

Erre utalt teg­nap John Rat­c­lif­fe, az ame­ri­kai hír­szer­zést össze­fo­gó Nem­ze­ti Hír­szer­zé­si Igaz­ga­tó­ság (ODNI) veze­tő­je is, ami­kor a Fox News­nak nyi­lat­koz­va azt mond­ta: a Hun­ter Biden lap­top­já­ról elő­ke­rü­lő infor­má­ci­ók „nem részei vala­mi­fé­le orosz dez­in­for­má­ci­ós kampánynak”.

Cél­zott hir­de­tés a kampányhajrában

A közös­sé­gi háló­za­tok­nak az ame­ri­kai poli­ti­ká­ban való kulcs­fon­tos­sá­gú sze­re­pé­vel kap­cso­lat­ban Johan­na Weis, az ame­ri­kai Poli­ti­co Maga­zi­ne-nak a témá­ra sza­ko­so­dott újság­író­ja egy videó­kon­fe­ren­ci­án – amely­re a washing­to­ni kül­ügy­mi­nisz­té­ri­um révén a Magyar Nem­zet is meg­hí­vást kapott – elmond­ta: ma már vitat­ha­tat­lan, hogy az ame­ri­kai pár­tok az online plat­for­mo­kon köl­tik el a leg­több pénzt a hir­de­té­sek­re, ott ugyan­is lehe­tő­sé­gük nyí­lik, hogy cél­zot­tan, a fel­hasz­ná­lók­ra szab­va jut­tas­sák cél­ba üze­ne­te­i­ket. A média­szak­ér­tő sze­rint noha a rek­lá­mo­zás sok szem­pont­ból kifi­no­mul­tab­bá vált az évti­ze­dek során, tar­tal­mi szem­pont­ból sok­kal kevés­bé tet­ten érhe­tő az átalakulás:

a hir­de­té­sek túl­nyo­mó több­sé­ge még ma is az érzel­mek­re igyek­szik hatni.

– Egy Face­book-hir­de­tés tel­je­sen más­képp műkö­dik, mint a tele­ví­zi­ós előd­je. A közös­sé­gi háló­za­to­kon ugyan­is nem arról van szó, hogy a kam­pány­stáb lét­re­hoz egy tar­tal­mat, s aztán majd remény­ke­dik, hogy az eléri a meg­fe­le­lő embe­re­ket és még haté­kony is lesz. Épp ellen­ke­ző­leg. A közös­sé­gi médi­u­mok ugyan­is min­den nap ren­ge­teg ada­tot gyűj­te­nek a fel­hasz­ná­ló­ik­ról, ez pedig lehe­tő­vé teszi, hogy a ren­del­ke­zés­re álló demog­rá­fi­ai ada­tok­nak meg­fe­le­lő­en egy tele­ví­zi­ós hir­de­tés töre­dé­ké­ért vegyék cél­ba a kívánt cso­por­tot. Legyen szó a 25 és 44 év közöt­ti nők­ről, a fegy­ver­tu­laj­do­no­sok­ról vagy a 25 és 44 év közöt­ti női fegy­ver­tu­laj­do­no­sok­ról – magya­ráz­ta a média­szak­ér­tő. Johan­na Weis hozzáfűzte:

ez a tech­ni­ka fel­be­csül­he­tet­len érté­kű­vé válik a kam­pány­stá­bok kezé­ben, ha az úgy­ne­ve­zett bil­le­gő tag­ál­la­mok­ról van szó.

Emlé­kez­te­tett: Barack Oba­ma volt az első a tör­té­ne­lem során, aki elnök­je­lölt­sé­gi kam­pá­nyá­ban első­sor­ban a Face­book­ra támasz­ko­dott. – Ez még viszony­lag új esz­köz volt akkor, az egy­ko­ri elnök egyik leg­fon­to­sabb stra­té­gá­ja azon­ban a Face­book egyik ala­pí­tó­ja volt, így adta magát a siker – magya­ráz­ta a média­szak­ér­tő. Hoz­zá­fűz­te, hason­ló­an nagy lele­mé­nyes­ség­gel aknáz­ta ki 2016-ban Donald Trump a Twit­tert, az ame­ri­kai elnök ugyan­is a mikrob­lo­gon keresz­tül képes volt a vele szem­ben gyak­ran ellen­sé­ges hagyo­má­nyos médi­u­mo­kat meg­ke­rül­ve, cél­zot­tan eljut­tat­ni az üze­ne­te­it az állampolgárokhoz.

Párt­ál­lás­tól független?

A közös­sé­gi háló­za­tok­nak éppen ezen „direkt­sé­ge” került veszély­be azál­tal, hogy a tech­no­ló­gi­ai kon­szer­nek bizo­nyos kor­lá­to­zá­so­kat vezet­nek be egyes tar­tal­mak­ra vonat­ko­zó­an. Érve­lé­sük sze­rint egyéb­ként ez párt­ál­lás­tól füg­get­len, cél­juk pusz­tán a dez­in­for­má­ció kiszű­ré­se. Ennek az állí­tás­nak azon­ban némi­leg ellent­mond, hogy a közös­sé­gi háló­za­tok­nak nem állt szán­dé­kuk­ban meg­fé­kez­ni azo­kat az álhí­re­ket, ame­lyek azt állították:

Donald Trump nagy­ap­ja tag­ja volt Ku-Klux-Klan nevű, a fehér fel­sőbb­ren­dű­sé­get hir­de­tő rasszis­ta cso­port­nak. Ez szin­tén hamis hír volt, még­is ren­ge­te­gen meg­osz­tot­ták a Face­boo­kon, a közös­sé­gi háló­zat pedig nagyon vona­ko­dott vissza­szo­rí­ta­ni ezt a téves információt

– emlé­kez­te­tett Johan­na Weis.

For­rás: Magyar Nemzet