A bor filo­zó­fi­á­ja dal­ban és prózában

Élet­igen­lést hir­det Rátó­ti Zol­tán és Huzel­la Péter Ham­vas-est­je a Scrutonban

Azt hiszem, Ham­vas Bélán kívül egyet­len olyan magyar filo­zó­fus sincs, aki­nek szel­le­mét való­sá­gos rajon­gó­tá­bor élte­ti, elem­zi, értel­me­zi. Ennek meg­fe­le­lő­en szép szám­mal akad­nak olya­nok is, akik úgy vélik, Ham­vas amo­lyan korai Coel­ho, s mint mél­tat­lant, leg­szí­ve­seb­ben kita­szí­ta­nák a kul­tu­rá­lis emlé­ke­zet­ből. Azon­ban a két tábor hívei – s per­sze azok is, akik sem­mi egye­bet nem olvas­tak Ham­vas­tól – egyet­ér­te­nek abban, hogy a magyar iro­da­lom leg­sze­ret­he­tőbb esszéi közé tar­to­zik A bor filozófiája.

Hogy most ezt a remek köny­vecs­két aján­lom olva­sás­ra, annak az az oka, hogy az előt­tünk álló szom­ba­ton lesz lát­ha­tó-hall­ha­tó a bel­vá­ro­si Scru­ton Közös­sé­gi Tér­ben Rátó­ti Zol­tán és Huzel­la Péter Ham­vas-est­je, ame­lyet jó szív­vel és még jobb emlé­kek­kel javal­lok min­den Ham­vas-rajon­gó és Ham­vas-elve­tő figyel­mé­be. S nem­csak azért, mert a neve­ze­tes szö­ve­get ugyan­csak neve­ze­tes borok kós­tol­ga­tá­sa kísé­ri – Káli Kövek Reze­da olasz­riz­ling, Oremus Man­do­lás, Böjt egri bika­vér, Tak­ler Szen­ta-hegyi kék­fran­kos –, hanem főleg azért, mert már volt alkal­mam meg­hall­gat­ni az elő­adást, és mond­ha­tom, bor nél­kül is elvarázsolt.

Nem sza­bad kihagy­ni! Aki sze­re­ti a bort, annak tet­sze­ni fog. Akit érde­kel­nek a nők, nem fog csa­lód­ni. Aki köze­le­dik Isten­hez, annak köte­le­ző olvasmány

– írta egy lel­kes olva­só a kötet­ről a leg­nép­sze­rűbb köny­ves közös­sé­gi oldalon.

Más meg azt írta, hogy Ham­vas nem is ért a borok­hoz. Ami per­sze könnyen lehet, annál job­ban ért azon­ban a bor­ivás­hoz meg per­sze ahhoz, hogy elme­sél­je, milyen cso­dá­la­tos a sze­re­lem, a köl­té­szet, a barát­ság, a nap­sü­tés, egy­szó­val az élet.
Köz­be­ve­tő­leg hadd mond­jam el, hogy a kis köny­vecs­ke nem sok­kal a máso­dik világ­há­bo­rú után, 1946-ban szü­le­tett. A szer­ző házát lebom­báz­ták, az ország romok­ban, az ellá­tá­si lán­cok alig-alig működ­nek, sokan éhez­nek, de leg­alább­is gyak­ran éhe­sek, s Ham­vas neki­ül köny­vet írni a borok­ról, a fehér abrosz mel­let­ti kér­dé­sek­ről, sző­lő­lu­gas alat­ti beszél­ge­té­sek­ről, sze­rel­mes mosolyokról…

Rátó­ti Zol­tán és Huzel­la Péter elő­adá­sa éppen eze­ket a hét­köz­na­pi cso­dá­kat állít­ja a közép­pont­ba. Az est aján­ló­ja arra hív­ja föl a figyel­met, hogy a fel­dol­go­zás gerin­cét a bor szer­tar­tás­ta­ná­ról szó­ló feje­zet adja.

Ez a rész vizs­gá­lat tár­gyá­vá teszi, hogy az ember mikor igyon, mikor ne. Hogyan igyon? Miből igyon? Egye­dül, ket­tes­ben, fér­fi­val vagy nővel? Beszél a bor és a mun­ka, a bor és a séta, a bor és a für­dő, a bor és az alvás, a bor és a sze­re­lem kap­cso­la­tá­ról. Sza­bá­lyo­kat tar­tal­maz arra vonat­ko­zó­an, milyen alka­lom­mal milyen bort kell inni, mennyit, milyen éte­lek­re, milyen helye­ken és milyen keverésben.

Egy­szó­val borá­sza­ti isme­re­tek éppen hogy csak muta­tó­ban van­nak ebben a kötet­ben, élet­igen­lés, sze­re­tet és jókedv annál több. Rátó­ti Zol­tán Jászai-díjas, érde­mes és kivá­ló művész pró­za­szö­ve­gei, vala­mint Huzel­la Péter Kos­suth-díjas zenész gitár­fu­ta­mai és ének­mon­dá­sai pedig lenyű­gö­ző len­dü­let­tel adják vissza azt a nap­fé­nyes derűt, ami ebből a kötet­ből az olva­só­ra mosolyog.

Éppen az elő­adás kap­csán jutott eszem­be, hogy Ham­vas műve való­já­ban nem is esszé vagy könnye­den szel­le­mes filo­zó­fi­ai tanul­mány, hanem bor­dal, s mint ilyen, min­den bizonnyal a magyar iro­da­lom, sőt talán az egész világ­iro­da­lom leg­hosszabb és leg­tar­tal­ma­sabb bor­da­la pró­zá­ba öntve. 

Az elhang­zó szö­veg­rész­le­tek mel­lett kényel­me­sen elfér­nek tehát Balas­si Bálint, Cso­ko­nai Vitéz Mihály, Vörös­mar­ty Mihály, Pető­fi Sán­dor, Márai Sán­dor, Zalán Tibor éne­kelt ver­sei, vala­mint nép­da­lok, kocs­ma­da­lok és diák­da­lok, melye­ket kivá­ló egy­ség­be szer­kesz­tett a két művész.

Az elő­adást Márai Sán­dor gon­do­la­tai kere­te­zik, s e keret­ben hang­za­nak el köl­té­sze­tünk bor­ban érlelt dalai és Ham­vas sze­ret­he­tő sza­vai, melyek közül egyet ide is másolok:

Bort! Megint csak azt mon­dom, hogy: bort igya­tok! Aztán majd ked­vet kap­tok a csó­ko­ló­zás­ra, a virág­sze­dés­re, a barát­ság­ra, a jó mély alvás­ra, a neve­tés­re, és újság helyett reg­gel köl­tő­ket fog­tok olvasni.

For­rás: magyar​nem​zet​.hu