Hírek Vélemények/Publicisztikák A baloldal évtizedek óta uralja az oktatást és a médiát, a következmények beláthatatlanok

A baloldal évtizedek óta uralja az oktatást és a médiát, a következmények beláthatatlanok

Baloldali túlsúly az Egyesült Államok egyetemein

Tavaly nyáron számoltunk be a Makronómon arról, hogy aggasztóvá vált a baloldali túlsúly az amerikai egyetemeken, ugyanis az elmúlt években 60 százalékra emelkedett a magukat balliberálisnak valló professzorok aránya. A trend különösen az ezredfordulótól erősödött fel. Korábban sokszínűség és hosszú évekig viszonylag stabil arány volt megfigyelhető a különböző politikai oldalakhoz tartozó kutatók között.

Mises Wire gazdasági blog beszámolója alapján ez a tendencia még 2020-ban is folytatódik. Ryan McMaken, a blog főszerkesztője szerint a felsőoktatási intézmények rendszeresen a demokratákat támogatták,

bizonyítékokat adva arra, hogy az oktatás az Egyesült Államokban a „progresszivizmus” oldalán áll.

McMaken kiemeli, hogy évtizedek óta a nyilvánosság döntő információforrását a főáramú – mainstream – média, illetve az oktatási intézmények alkotják és ezekhez csatlakozott a közösségi média is az utóbbi években. A főszerkesztő szerint nem csoda, hogy baloldali túlsúly figyelhető meg az ország intézményeiben, ugyanis ötven évvel ezelőtt az amerikaiaknak nagyjából 10 százaléka fejezte be az egyetemet, ma pedig az arány közel háromszorosra nőtt.

Pew Research Center adatai szerint 1994-től 2015-ig a „többnyire liberális” vagy „következetesen liberális” egyetemi végzettségűek aránya 25 százalékról 44 százalékra nőtt, ugyanakkor azoknak az aránya, akik „többnyire konzervatívak” vagy „következetesen konzervatívak” voltak, szinte mozdulatlan maradt, 30 százalékról 29 százalékra esett vissza – hangsúlyozza a közgazdász. Korábbi írásunkhoz hasonlóan McMaken is kiemeli, hogy a UCLA Felsőoktatási Kutatóintézet (HERI) felmérésének adatai szerint 1990-ben a professzorok 42 százaléka „liberálisnak” vagy „szélsőbalosnak” tartotta, de ez az arány 2014-re 60 százalékra ugrott.

Jordan Peterson kanadai klinikai pszichológus – aki a politikai korrektség és a posztmodernizmus elleni harcáról vált híressé – figyelmeztette az amerikai és kanadai szülőket, hogyaz egyetemek baloldali ideológiával befolyásolják a diákokat.

A professzor úgy véli, hogy – főleg a humán és társadalomtudományokban – a posztmodernizmus és neomarxizmus hívői tanítanak a Nyugat számos felsőoktatási intézményében, akik szerinte a sokszínűség és az egyenlőség mantráját képviselik (az kérdés, mennyire támogatják ezt a gyakorlatban is).

Nem csak az oktatásban

McMaken úgy véli, hogy a baloldali túlsúly nem csak az oktatási intézményekben megfigyelhető, mert szerinte az elmúlt években egyre több intézmény vállal aktív szerepet a nyilvánosság alakításában, ideértve a médiát és a közösségi oldalakat.

Washington Post egyik cikkére hivatkozva a közgazdász kiemeli, hogy az újságírók sokkal nagyobb számban azonosítják magukat demokrataként, mint bármely más csoport.

Ezenfelül kiemeli, hogya média tagjainak politikai adományai túlnyomórészt a demokraták jelöltjeihez kerülnek.

Ismét a Pew Research Center egyik kutatására utalva a közgazdász hangsúlyozza, hogyötször több liberális újságíró van, mint konzervatív.

A magánszektor más tagjainak is fokozódott a politikai aktivitása az utóbbi időben, véli McMaken. A közgazdász szerint a techcégeknek is egyértelmű politikai preferenciáik vannak.

Ahogyan azt írja, tanulmányok már kimutatták, hogy a Szilícium-völgyből érkező politikai adományok túlnyomórészt a demokraták javát szolgálják. A Twitternél például, a társaság alapításától egészen 2012-ig, a vállalati alkalmazottak politikai adományai 100 százalékban a demokratákhoz áramlott, miközben 2016-ban a Google munkatársaitól érkező politikai adományok 90 százaléka a demokratákhoz került.

Rendkívül veszélyes helyzet

Peterson szerint a baloldal erőteljes térnyerése az amerikai egyetemeken rendkívül veszélyes következményekkel járhat a szélesebb társadalom számára is. A világhírű klinikai pszichológus úgy véli, hogy miközben egyre több egyetem és felsőoktatási intézmény enged teret a progresszivizmusnak, a politikai korrektségnek és szélesebb körben a baloldalnak, egyre több fiatalt befolyásolnak alakuló éveikben, azaz megpróbálják formálni felnőtt identitásukat.

Egy régebbi cikkében Peterson kifejti, hogy a baloldal túlsúlyba esésének egyik legnagyobb negatív következménye az egyenlőtlenséggel kapcsolatos szélsőséges aktivizmus. Miközben az esélyegyenlőség iránti küzdelem Peterson szerint egy teljesen ésszerű kezdeményezés, a radikális baloldali ideológusok marxista doktrínája, a kommunizmushoz hasonló kimenetelt eredményezhet és hosszú távon katasztrofális hatással lehet a fiatalkora, az egyetemekre, de az egész társadalomra is.

McMaken kiemeli, hogy ezen „ideológusok” azon kívül, hogy a főiskolákon és egyetemeken oktatnak, olyan tankönyveket, történelemkönyveket és tudományos kiadványokat írnak, amelyek befolyásolják a többi oktatót, középiskolai tanárt és hallgatót.

A közgazdász kiemeli, hogy a Szilícium-völgy cégeiben dolgozó emberek többsége főiskolákon és egyetemeken szerez diplomát, ahogyan a mai újságírók, szakértők, tanárok, ügyvédek, vállalati vezérigazgatók és egyéb vezetők is egyetemre jártak és valószínűleg járni is fognak. Márpedig az egyetemek oktatói döntően baloldaliak.

Ebből kifolyólag McMaken szerint döbbenetes lenne, ha ennek az egyértelmű elfogultságnak a nettó hatása a közvéleményt nem a professzorok által kedvelt ideológia irányába nyomná, miközben kiemeli, hogy ilyen körülmények között az iskolákban és a médiában uralkodó baloldali ideológia a szélesebb nyilvánosság ideológiájává kezd válni.

Az intézet főszerkesztője arra figyelmeztet, hogy fel kell készülni arra, hogy egyre több ideológiai aktivizmust láthatunk a szélesebb társadalomban, a Szilícium-völgyben és azon túl is.

Veszélyben a véleményszabadság

Karl Popper osztrák filozófus már a 19. században rámutatott az ideológiák veszélyeire. Szerinte, ha egy gondolatmenet nem ismer cáfolatot, az már nem elmélet, hanem ideológia, márpedig az ideológiák kizárják a nyitott, tényeken alapuló vitát, ezáltal pedig a társadalmi-gazdasági fejlődést is. Ilyen ideológiák szerintünk a marxizmus, vagy éppen a neoliberalizmus.

Bár Petersont sokszor konzervatívnak, de még szélsőjobboldalinak is nevezték, a kanadai pszichológus a Mandinernek elárulta, hogy klasszikus liberálisnak tekinti magát, márpedig ha álláspontjait vesszük figyelembe, valóban igaz az állítása.

Többször kiemelte ugyanis, hogy ha a jobboldal folytatna a balosokhoz hasonló, magas szintű aktivizmust az intézményekben, akkor az ellen is fellépne.  

Akárcsak Peterson, a magyar kormány is hasonló kritikákkal találkozik rendszeresen. Politikusok, közgazdászok és nemzetközi intézmények seregei kritizálták hevesen Magyarország neoliberalizmustól eltérő (gazdaság)politikáját 2010 óta, a legkülönbözőbb ürügyekre támaszkodva.

Fontos felkészülni a baloldali túlsúly elleni küzdelemre, mivel – ahogyan azt McMaken írja –, az olyan intézmények, mint a közösségi- és főáramú média, az egyetemek, sőt a vállalati szektor is egyre gyorsabban tolódnak balra. Ez pedig azzal a következménnyel jár, hogy azok az emberek, akik ezeket az intézményeket ellenőrzik, egyre ellenségesebbek lesznek azokkal, akik nem értenek egyet velük – zárja írását McMaken, aki cikkében részletekkel mutatja be, hogyan manipulálják a közvéleményt az intézményeket elfoglaló baloldali ideológusok.

A szerző kiemeli, hogy ha változást akarunk a világban, az a tudatnál és a közvéleménynél kezdődik. Nem lehet a kereszténységet úgy terjeszteni és támogatni, ha egyébként az emberek nem hisznek benne. Ha azt szeretnénk, hogy az emberek tiszteletben tartsák a magántulajdont, ahhoz az kell, hogy az iskolában erről tanuljanak. 

Nem megvásárolni, hanem oktatni

A szerző szerint Trump egykori tanácsadója, Steve Bannon is nagy hibába esett. Azt hitte, el tud érni egy állandó jobboldali többséget a politikai intézményekben egy baloldali korban. De gyakorlati megoldást nem kínált, legfeljebb annyit, hogy szavazzunk az általa támogatott politikusokra. Csakhogy ettől a közvélemény nem kezdi el egy csapásra magáénak tudni Bannon konzervatív értékeit, világnézetét. Ahhoz kevés pár évig az adott politikusokra szavazni. Nem elég pusztán anyagi ösztönzőkkel, még nagyobb jóléti ígérgetésekkel megvásárolni a szavazókat, ettől sem változik meg tartósan a baloldali túlsúly. Bannon McMaken szerint nem vette észre, hogy vízióihoz hiányzik az a támogatói tömeg, amelynek agyát évtizedeken át mosta a baloldal által foglyul ejtett intézményrendszer.

Andrew Breitbart jobban látta a helyzetet: felismerte, hogya baloldal a szórakoztató iparon, az újságírókon, a kormányzati ügynökségek kulcspozícióin keresztül fejti ki és tartja meg hatalmát.

Összegezve, a baloldali túlsúly megtöréséhez a kulturális narratíva uralására van szükség, ehhez pedig kiegyensúlyozott oktatásra.

Új, alternatív intézményrendszer kell

Ehhez McMaken szerint egy teljesen új, átfogó intézményrendszert kell létrehozni, amely alternatívát kínál, a kutatói szférától a podcastokig és videós tartalmakig. Kellenek ehhez bátor oktatási intézmények és eretnek történészek is, akik nem félnek szembemenni az évtizedeken át ismételgetett baloldali „igazságokkal”.

Ha ez nem jár sikerrel, az intézmények balra tolódása folytatódik, az azokban ülők pedig egyre ellenségesebbek lesznek azokkal szemben, akik nem értenek velük egyet.

Forrás: Mandiner.hu