Hírek Vélemények/Publicisztikák A „bak­i­gép”

A „bak­i­gép”

Best of Sle­epy Joe.

Ápri­lis 29-én letelt az ame­ri­kai mainst­ream média által mes­si­ás­ként beha­ran­go­zott Joe Biden elnök­sé­gé­nek első száz nap­ja. Poli­ti­kai elem­zők hada raga­dott hát tol­lat, hogy érté­kel­je (az egek­be magasz­tal­ja) az elnök e szim­bo­li­kus­nak tekin­tett idő­tar­tam alatt meg­ho­zott dön­té­se­it, az álta­la meg­ha­tá­ro­zott kül- és bel­po­li­ti­kai irány­vo­na­lat, pri­o­ri­tá­so­kat. A „dicsé­ret” leg­in­kább őket ille­ti – mint azt a CNN tech­ni­kai igaz­ga­tó­já­nak Tin­der-ran­dis bot­rá­nya is bizo­nyí­tot­ta –, nél­kü­lük való­ban nem sike­rül­he­tett vol­na pie­desz­tál­ra emel­ni az elnö­köt. Min­den­ki más szá­má­ra e száz nap ha más­ra nem is, arra biz­to­san jó volt, hogy meg­ál­la­pít­has­sák: Joe Biden „nem a mes­si­ás, csak egy nagyon haszon­ta­lan fiú”, aki kíno­sabb­nál kíno­sabb baki­ja­i­val nem kevés mun­kát adott és ad a bal­li­be­rá­lis pro­pa­gan­da jeles kép­vi­se­lő­i­nek, hogy a poli­ti­ka­i­lag komp­ro­mit­tá­ló és szá­muk­ra rend­kí­vül kel­le­met­len hibá­kat eltussolják.

Hiá­ba, a világ­ura­lo­mért meg kell dol­goz­ni, azt még a libe­rá­li­sok­nak sem adják ingyen.

Noha a Fehér Ház és a demok­ra­ta veze­tés nagyon igyek­szik távol tar­ta­ni Bident min­den spon­tán hely­zet­től, az önma­gát 2018-ban „bak­i­gép­nek” neve­ző elnök az elő­re meg­írt és lezon­go­rá­zott hely­ze­tek­ben is teremt lehe­tő­sé­get rajon­gói szó­ra­koz­ta­tá­sá­ra. „Joe Biden­nek hívnak.

A Demok­ra­ta Párt jelölt­je vagyok az Egye­sült Álla­mok sze­ná­tu­sá­ba” – mond­ta egy 2020. feb­ru­á­ri kam­pány­ren­dez­vé­nyen az elnök­vá­lasz­tás­ra készül­ve. Sze­ren­csé­jé­re válasz­tó­it nem tud­ta össze­za­var­ni, ők leg­alább tud­ták, milyen pozí­ci­ó­ért indul. Elnök­sé­ge eddig leg­el­hí­re­sül­tebb baki­ját már­ci­us köze­pén követ­te el, ami­kor Kama­la Har­ris alel­nök­re egy saj­tó­tá­jé­koz­ta­tó kere­té­ben (súgó­gép­ről olvas­va) Har­ris elnök­ként utalt, mémek ára­da­tát indít­va el ezál­tal. Hibáz­tat­ni nem tud­juk érte, a mun­ka dan­dár­ját végül is Har­ris vég­zi, meg­ér­dem­li az előléptetést.

A nőnap alkal­má­ból szer­ve­zett kato­nai kitün­te­té­sek átadá­sa során épp védel­mi minisz­te­re nevét felej­tet­te el, illet­ve azt, hogy az hol dol­go­zik (Pen­ta­gon). Ez ugyan nem egye­di eset, éle­te során kever­te már össze Mar­ga­ret That­cher brit minisz­ter­el­nö­köt The­re­sa May minisz­ter­el­nök­kel, de Ang­e­la Mer­kel német kan­cel­lár­ral is. Egy tava­lyi kam­pány­ren­dez­vé­nyen Dél-Karo­li­ná­ban, ami­kor arról beszélt, hogy milyen sze­re­pet ját­szott a pári­zsi klí­ma­egyez­mény lét­re­jöt­té­ben Barack Oba­ma alel­nö­ke­ként, meg­em­lí­tet­te, hogy ő az az ember, aki (az akkor már 23 éve elhunyt) Teng Hsziao-ping kínai elnö­köt igye­ke­zett meg­győz­ni a csat­la­ko­zás­ról. Egy New Hamps­hi­re-ben tar­tott kam­pány­ren­dez­vé­nyén pedig azt az ártat­lan köl­tői kér­dést tet­te fel, hogy „Ki ne sze­ret­né Vermontot?”.Ennél aggasz­tóbb, hogy saját lány­uno­ká­ját egyik ren­dez­vé­nyén Beau Biden (elhunyt) fia­ként mutat­ta be.

De meg­esett már az is, hogy be akar­ta mutat­ni a húgát egy kam­pány­ese­mé­nyen, csak épp a fele­sé­gét húz­ta oda maga mellé.

Elnök­sé­ge első, már­ci­us végi saj­tó­tá­jé­koz­ta­tó­ján a Fehér Ház a fen­ti­ek­ből okul­va igye­ke­zett biz­tos­ra men­ni. Elő­re bekér­ték a kér­dé­se­ket az azo­kat fel­ten­ni kívá­nó újság­író fény­ké­pé­vel együtt, kér­dez­ni csak egy szűk (nem meg­le­pő módon) bal­ol­da­li kör kér­dez­he­tett, vála­sza­i­hoz pedig – amo­lyan isko­lai pus­ka gya­nánt – nyom­ta­tott jegy­ze­te­ket kapott az elnök. De még így is került némi por­szem a gépe­zet­be. Egy vála­szá­ban össze­ke­ver­te Asraf Gáni afgán elnö­köt a nem annyi­ra jó hír­ben álló Asfak Kaja­ni pakisz­tá­ni tábornokkal.Hibáját a Fehér Ház a hiva­ta­los leirat­ban hála égnek már javította.

A „mara­to­ni­nak” titu­lált (1 óra 2 per­ces) saj­tó­tá­jé­koz­ta­tó során több­ször össze­za­va­ro­dott válasz­adás köz­ben, de kivág­va magát, szü­ne­tet tar­tott, becsuk­ta a sze­mét, majd foly­tat­ta gon­do­lat­me­ne­tét az e cél­ra reme­kül hasz­nál­ha­tó „na mind­egy” (any­way) kifejezéssel.

Hús­vét­hoz köze­led­ve egyik uta­zá­sa alkal­má­val, ami­kor épp az Air For­ce One gépé­hez igye­ke­zett, újság­írók azt kér­dez­ték tőle, hogy mit adott fel a
böj­ti időszakban:Az édes­sé­get. El sem tud­ják kép­zel­ni, milyen nehéz ez nekem”

– mond­ta.

A kér­dés­re, hogy mit fog elő­ször enni, ha vége a böjt­nek, jött is a válasz: fagyit. Biden fagyi­imá­da­ta köz­is­mert, ren­ge­teg­szer tet­ték már neki fel a kér­dést, hogy milyen fagyit sze­ret. „Unc­le Joe” pedig adta már erre azt a lenyű­gö­ző választ, hogy a feke­tét és a fehé­ret, avagy poli­ti­ka­i­lag kor­rek­tebb és jóval kevés­bé rasszis­ta módon meg­fo­gal­maz­va: a cso­ko­lá­dét és a vaníliát.

Nagy ívű kar­ri­er­je során Biden rasszis­ta kije­len­té­sek gar­ma­dá­ját tet­te már. Sze­ren­csé­je, hogy nem repub­li­ká­nus poli­ti­kus, mert a mainst­ream média már ennek töre­dé­ké­ért fel­ál­doz­ta volna.

Így a „Very Fake News” plat­for­mok, ha tudó­sí­ta­nak is a baki­ja­i­ról, az aláb­bi elné­ző sab­lon­re­ak­ci­ók vala­me­lyi­két hasz­nál­ják: „nem sza­bad kira­gad­ni Biden mon­da­tát a szö­veg­kör­nye­zet­ből”, „nem úgy gon­dol­ja”, „Joe jó ember, nem sér­tés­nek szán­ta”. A tel­jes­ség igé­nye nél­kül azon­ban, íme, pár ilyen meg­jegy­zés, ezút­tal ter­mé­sze­te­sen kira­gad­va a szövegkörnyezetből:Az afro­a­me­ri­kai közös­ség nem annyi­ra vál­to­za­tos, szem­ben a lati­nók­kal, akik között min­den­fé­le tér­ség­ből szár­ma­zó, külön­bö­ző poli­ti­kai néze­tek­kel ren­del­ke­ző embe­rek vannak”Ha gon­dot okoz eldön­te­ni, hogy engem támo­gas­son, vagy Trum­pot, akkor Ön nem is fekete.”Be se menj egy 7‑Elevenbe vagy Dun­kin’ Dou­nats­ba (ame­ri­kai bolt­lánc), ha nincs egy eny­he indi­ai akcen­tu­sod. És nem viccelek.”Úgy értem, itt van az első afri­kai-ame­ri­kai típu­sú fér­fi, aki ért­he­tő­en beszél, okos és tiszta”

– nyi­lat­koz­ta a 2008-as elő­vá­lasz­tás előtt, akkor még vetély­tár­sá­ról, Barack Obamáról.Hello, Memp­his! Höl­gye­im, Ura­im és egyéb gen­de­rek – van leg­alább három!… Látok sze­gény gye­re­ke­ket az aré­ná­ban, és látok fehér gyerekeket…”A sze­gény gye­re­kek leg­alább olyan oko­sak és tehet­sé­ge­sek, mint a fehér gyerekek.”

Biden szel­le­mi álla­po­tá­nak kér­dé­se a fen­ti­ek fényé­ben nem vélet­le­nül van folya­ma­to­san napi­ren­den. Az sem vélet­len, hogy a CNN tech­ni­kai igaz­ga­tó­ja a bot­rányt kivál­tó rej­tett kame­rás fel­vé­te­len is beis­mer­te, hogy Bident csak szá­má­ra elő­nyös szem­pont­ból mutat­ják be, így pél­dá­ul koco­gás köz­ben, hogy kora elle­né­re is erős, egész­sé­ges, fia­ta­los öreg­úr benyo­má­sát kelt­se az emberekben.A nyil­ván­va­ló és tagad­ha­tat­lan hibák elle­né­re is a bal­li­be­rá­lis média pél­dát­lan mér­ték­ben képes tisz­tá­ra mos­ni az elnök nevét.

Ez egyéb­ként ugyan­az a média, amely az 1984-es elnök­vá­lasz­tás során nem volt ily kegyes az akkor 73 éves Ronald Rea­gan repub­li­ká­nus elnök­kel, aki újra­vá­lasz­tá­sá­ért kam­pá­nyolt. Rea­g­ant öreg­nek, sze­ni­lis­nek tar­tot­ták, és azzal vádol­ták, hogy szel­le­mi hanyat­lá­sa miatt fele­sé­ge, Nancy Rea­gan hoz­za a poli­ti­kai dön­té­se­ket a háttérben.

Biden meg­tar­tá­sa elnök­ként haj­lott kora elle­né­re még min­dig a leg­jobb meg­ol­dás, hiszen Kama­la Har­ris alel­nök, Nancy Pel­o­si ház­el­nök és – a mos­tan­ság a magyar médi­á­ért aggó­dó – Antony Blin­ken kül­ügy­mi­nisz­ter tri­um­vi­rá­tu­sa vígan elkor­má­nyoz­za az orszá­got. Biden elmoz­dí­tá­sa komoly koc­ká­za­tot hor­doz­na magá­ban a Demok­ra­ta Párt­ra néz­ve. Alkot­má­nyos és jogi lehe­tő­sé­ge­ket tekint­ve pedig min­den más opció nyílt bukást jelen­te­ne. Az elnök alkot­má­nyos­sá­gi fele­lős­ség­re voná­si eljá­rá­sá­tól (impe­ach­ment) elte­kint­ve pusz­tán az Egye­sült Álla­mok alkot­má­nyá­nak 25. kiegé­szí­té­se ad lehe­tő­sé­get az elnök eltá­vo­lí­tá­sá­ra, amennyi­ben alkal­mat­lan­ná válik (pél­dá­ul beteg­ség ese­tén) a poszt­ra. Erre a tör­té­ne­lem során ide­ig­le­ne­sen három eset­ben került sor: Ronald Rea­gan adta át az elnö­ki jog­kört Geor­ge H. W. Bush alel­nök­nek, majd Geor­ge W. Bush két ízben Dick Che­ney alel­nök­nek. Mind­há­rom eset­ben rövid idő­tar­tam­ra, egy-egy orvo­si vizs­gá­lat vagy ope­rá­ció ide­jé­re szólt az elnö­ki jog­kör átru­há­zá­sa. Tör­té­nel­mi­leg néz­ve továb­bi alter­na­tív lehe­tő­sé­get biz­to­sít Jill Biden sze­mé­lye, aki Nancy Rea­gan fel­té­te­le­zett és Edith Wil­son, Wood­row Wil­son fele­sé­gé­nek tény­le­ges sze­re­pét (Wil­son agy­vér­zé­sét köve­tő­en ő kor­mány­zott fér­je elnök­sé­gé­nek utol­só évé­ben) ala­pul véve még poten­ci­á­lis sze­rep­lő­ként lép­het be a játszmába.

Addig is, ha az első száz nap ilyen szép szá­mú bakit ered­mé­nye­zett, bíz­zunk ben­ne, hogy az elnök­ség továb­bi részé­ben ha értel­mes poli­ti­kai dön­té­se­ket nem is, de ilyen szó­ra­koz­ta­tó meg­jegy­zé­se­ket és nyi­lat­ko­za­to­kat tar­to­gat még szá­munk­raa „bak­i­gép”.

 Hava­si Esz­ter, az Alap­jo­go­kért Köz­pont munkatársa

For­rás: 888​.hu