A 721-es Toulouse‑i keresz­tény győzelemről

Egy­re töb­bet hal­lunk és olva­sunk arról, hogy Euró­pa (leg­alább is az egy­ko­ri Vas­füg­göny­től nyu­gat­ra lévő része) musz­lim lesz néhány gene­rá­ci­ón belül. Az állí­tás meg­hök­ken­tő, azon­ban nem alap­ta­lan, mivel a demog­rá­fi­ai ada­tok azt jel­zik, hogy a beván­dor­lók sok­kal több gye­re­ket vál­lal­nak, és a fehér euró­pa­i­ak hét­köz­nap­ja­i­ban a keresz­tény­ség már alig van jelen.

Fran­cia­or­szág­ban mint­egy 7 mil­li­ó­ra tehe­tő a musz­lim val­lá­sú­ak szá­ma. Euró­pa isz­la­mi­zá­ló­dá­sa jelen­leg rela­tí­ve béké­sen zaj­lik, ez azon­ban nem min­dig volt így. Ibé­ria musz­lim meg­szál­lá­sa ide­jén a mai Fran­cia­or­szág terü­le­tén több külön­ál­ló feje­de­lem­ség léte­zett, ame­lyek gyak­ran hábo­rúz­tak egy­más­sal, így a musz­li­mok éssze­rű­nek lát­ták beven­ni az Ibé­ri­á­tól észak-kelet­re lévő ter­mé­keny területeket.

Fon­tos kiemel­ni, hogy az akko­ri musz­lim meg­szál­lók a temp­lo­mo­kat lerom­bol­ták, a keresz­tény lakos­sá­got rab­szol­ga­sor­ba taszí­tot­ták, a 2014 utá­ni Isz­lám Állam gya­kor­la­ta­i­hoz hason­ló lány­rab­lá­sok­ról és töme­ges mészár­lá­sok­ról olva­sunk a régi forrásokból.

A mai Ira­kon se jutot­tak vol­na tovább a musz­li­mok, ha a keresz­té­nyek össze­fog­tak vol­na a kel­lő idő­ben. Levan­te tör­té­nel­mét néz­ve lát­juk, hogy a keresz­tény nép­cso­por­tok (görö­gök az ará­mi­ak, örmé­nyek és kop­tok ellen) konf­lik­tu­sai mek­ko­ra károk­kal jártak.

Az egyik leg­je­len­tő­sebb keresz­tény győ­ze­lem Poi­ti­ers-ben tör­tént 732. októ­ber 10-én. Azon­ban ne felejt­sük el, hogy volt egy fon­tos előz­mé­nye az euró­pai keresz­tény ellen­ál­lás­nak. 721. júni­us 9–én zaj­lott le a Toulouse‑i csa­ta, amely­nek jelen­tő­sé­gét haj­la­mo­sak vagyunk alá­be­csül­ni, noha az Aqu­i­ta­ni­ai Nagy­her­ceg­ség, pon­to­sab­ban a dél-fran­cia­or­szá­gi keresz­té­nyek (zsol­do­sok és önkén­te­sek segít­sé­gé­vel) szin­te önerő­ből legyőz­ték a musz­lim hódítókat.

Miért fon­tos meg­em­lé­kez­ni ezen tör­té­nel­mi eseményekről?

Euró­pá­ra a II. világ­há­bo­rú óta „tör­té­nel­mi fáradt­ság” jel­lem­ző. A bal­ol­da­li és libe­rá­lis esz­mék tér­nye­ré­se miatt min­den, ami keresz­tény­ség, nagy­csa­lád, nem­ze­ti büsz­ke­ség, haza­fi­ság vagy hagyo­mány­tisz­te­let, az rossz, míg min­den ami, moder­ni­tás és nem-keresz­tény val­lás, az követendő.

Az euró­pa­i­ak a keresz­tény val­lás és a közös görög-római esz­me elle­né­re egy­szer sem egyesültek.

A keresz­tes had­já­ra­tok ered­mé­nyez­ték a leg­erő­sebb közös euró­pai keresz­tény erő­fe­szí­té­se­ket, ekkor tör­tént ugyan­is, hogy a nor­vé­gok­tól kezd­ve az ola­szo­kig, a mai Bel­gi­um terü­le­té­től kezd­ve egé­szen a Magyar Király­sá­gig tíz­ez­rek indul­tak meg az isme­ret­len úton egy távo­li, szent hely felszabadításáért.

Euró­pá­ban a tör­té­ne­lem folya­mán rit­kán volt pél­da ekko­ra „öngyű­lö­let­re”, mint nap­ja­ink­ban, hol­ott a keresz­tény áldo­zat­vál­la­lás­nak köszön­he­tő­en néz ki kon­ti­nen­sünk úgy, ami­lyen­nek eddig ismertük.

Azon­ban job­ban bele kell ásnunk magun­kat a tör­té­ne­lem rész­le­te­i­be, hogy lás­suk, sok­szor kevés volt a keresz­té­nyi önfel­ál­do­zás. Nem egy­szer a szét­hú­zás domi­nált. Ami­kor egy­ér­tel­mű volt a veszély‑, sőt vész­hely­zet, sok­szor még akkor sem volt kel­lő együtt­mű­kö­dés a magu­kat keresz­tény­nek mon­dó főurak és helyi veze­tők között.

Nagyon jó pél­da erre Odo feje­de­lem ese­te, aki Tou­lo­u­se és kör­nyé­ke, Aqu­i­ta­nia főura volt, és hatá­ro­zot­tan ellen­állt a musz­lim hódí­tók­nak. 721 év ele­jén a musz­li­mok hatal­mas sere­get (több­sé­gé­ben a mai Algé­ri­á­ból és Marok­kó­ból) indí­tot­tak meg az Aqu­i­ta­ni­ai Nagy­her­ceg­ség ellen. 

Odo feje­de­lem kora tavasszal egy segít­ség­ke­re­ső kör­út­ra ment, hogy szö­vet­sé­ge­se­ket gyűjt­sön magá­nak, azon­ban kint rekedt, mert már­ci­us végé­re a musz­li­mok beke­rí­tet­ték a várost. Mar­tell Károly, akit a kora közép­kor leg­je­len­tő­sebb keresz­tény hősé­nek tekin­tünk és az akko­ri leg­je­len­tő­sebb fej­de­lem volt, inkább kivárt, nem segí­tett, így Odo feje­de­lem kény­te­len volt maga nagy össze­gű hite­le­ket fel­ven­ni, hogy frank zsol­do­sok­kal egy fel­sza­ba­dí­tó had­já­ra­tot finan­szí­roz­zon, továb­bá önkén­te­se­ket verbuváljon.

Tou­lo­u­se váro­sa körül­be­lül három hóna­pon keresz­tül ellen­állt, és már közel volt az önmeg­adás­hoz, ami­kor Odo feje­de­lem és sere­ge meg­ro­ha­moz­ták a meg­szál­lók sát­ra­it, akik nem szá­mí­tot­tak a keresz­té­nyek táma­dá­sá­ra vagy éppen ellen­tá­ma­dá­sá­ra, a musz­li­mok még véde­ke­ző sán­co­kat sem épí­tet­tek az ost­rom­ló állá­sa­ik körül.

732-ben a musz­li­mok meg­kí­sé­rel­tek egy követ­ke­ző, jelen­tős lét­szá­mú had­já­ra­tot észak felé, bíz­va abban, hogy amennyi­ben elfog­lal­ják a Gal­lia nyu­ga­ti részét ura­ló frank feje­de­lem­sé­get, akkor a nyu­ga­ti keresz­tény­sé­get legyő­zik. Mar­tell Károly, Aqu­i­ta­ni­ai Odo segít­sé­gé­vel októ­ber­ben legyőz­te a táma­dó­kat Poi­ti­ers köze­lé­ben egy mocsa­ras tere­pen, ahol a Tou­lo­u­se-ban és kör­nyé­kén jelen­tős tapasz­ta­la­tot szer­zett vete­rá­nok maga­biz­to­san har­col­tak a musz­lim beto­la­ko­dók ellen. 

Érde­mes kiemel­ni, hogy a musz­li­mok nem szá­mí­tot­tak e szö­vet­ség­re, mivel 11 évvel azelőtt a fran­kok „cser­ben hagy­ták” az aqu­i­ta­ni­a­i­a­kat, továb­bá több kisebb csa­tát vív­ták egy­más ellen a befo­lyás­szer­zés érdekében.

Poi­ti­ers után a musz­li­mok nem kísé­rel­tek meg több had­já­ra­tot észak felé, és vissza­hú­zód­tak Ibé­ri­á­ba, amely­nek sta­bi­li­zá­lá­sá­ra össz­pon­to­sí­tot­ták erő­i­ket. A nyu­ga­ti tör­té­ne­lem ezért Poitiers‑t tart­ja a hatal­mas dia­dal­nak, hol­ott amennyi­ben Tou­lo­u­se elesett vol­na, és nem állt vol­na ren­del­ke­zés­re több ezer harc­edzett frank kato­na, akkor más­képp is ala­kul­ha­tott vol­na a történelem. 

Odo neve szin­te isme­ret­len a nagy­kö­zön­ség szá­má­ra, de nekünk tud­nunk kell, hogy bár nem volt egy jám­bor keresz­tény veze­tő, a nyu­ga­ti keresz­tény­ség neki is sokat köszön­het, csak­úgy, mint azok­nak, akik nem zsol­dért vonul­tak had­ba, hanem önként jelent­kez­tek egy remény­te­len­nek tűnő harcra.

For­rás: vdtab​log​.hu