Hírek Morzsák 90 éves len­ne Csur­ka Ist­ván, aki egész éle­té­ben a magyar meg­ma­ra­dá­sért küzdött

90 éves len­ne Csur­ka Ist­ván, aki egész éle­té­ben a magyar meg­ma­ra­dá­sért küzdött

Kovács Atti­la új köny­ve (A magyar meg­ma­ra­dás zász­ló­vi­vői) kap­csán beszél­tünk Csur­ka Ist­ván drá­ma­író­ról, köz­író­ról és poli­ti­kus­ról, aki az MDF ala­pí­tó alel­nö­ke­ként és később a MIÉP elnö­ke­ként jelen­tős élet­mű­vet hagyott hát­ra. Csur­ka Ist­ván nem­csak vátesz volt, hanem egész éle­té­ben a nem­ze­ti sors­kér­dé­sek­kel fog­lal­ko­zott, küz­dött a magyar meg­ma­ra­dá­sért és har­colt az önfel­adás ellen.

Az erdé­lyi gyö­ke­rek mel­lett a béké­si kötő­dés, Áchim And­rás, Bajcsy-Zsi­linsz­ky End­re, Sin­ka Ist­ván szű­kebb hazá­ja hatá­roz­ta meg Csur­ka hoz­zá­ál­lá­sát a világ nagy ügye­i­hez: a bátor­ság, az embe­ri kiál­lás máso­kért. Ha kel­lett, 1956-ban elvál­lal­ta a nem­zet­őr­ség főis­ko­lai cso­port­já­nak veze­té­sét, fő szó­no­ka volt az Erdély mel­let­ti, falu­rom­bo­lás elle­ni nagy­sza­bá­sú tün­te­tés­nek, bát­ran kiállt a Kádár-rend­szer­ben barát­ja, Csoó­ri Sán­dor mel­lett, akit szi­len­ci­um­ra ítél­tek, mert elő­szót írt a fel­vi­dé­ki segély­ki­ál­tás meg­fo­gal­ma­zó Duray Mik­lós Kutya­szo­rí­tó című művé­hez. Emi­att Csur­kát is hall­ga­tás­ra ítélték. 

De Lezsák Sán­dor tanyá­ján fel­ál­lí­tott sátor­ban, Laki­te­le­ken elmon­dott  beszé­dé­ben ő volt a leg­kér­he­tet­le­nebb, ahol leszö­gez­te, hogy a magyar­ság élet-halál har­ca, a nem­zet hero­i­kus küz­del­me a fenn­ma­ra­dá­sért csak akkor lesz ered­mé­nyes, ha tudunk vál­toz­tat­ni a sors­kér­dé­se­ink­hez való hozzáállásunkon.

Kovács Atti­la tanár-újság­író is úgy lát­ja, hogy az, amit Csur­ka Ist­ván prog­ram­já­ban meg akart való­sí­ta­ni, azt a Fidesz-KDNP párt­szö­vet­ség, az Orbán-kor­mány éppen meg­va­ló­sít­ja. A mai poli­ti­ká­ban, a mai Magyar­or­szág ugyan­olyan gon­dok­kal küzd, mint a magá­ra hagyott magyar­ság a kádá­ri gulyás­kom­mu­niz­mus­ban. Csur­ka már 1986-ban fel­vá­zol­ta Az elfo­gad­ha­tat­lan rea­li­tás című írá­sá­ban, hogy nem sza­bad bele­nyu­god­nunk a rosszba.

Együtt­él­ni a rea­li­tá­sok­kal ma önfel­adást jelent,”

azaz, bele­tö­rő­dést a szov­jet meg­szál­lás­ba, a kom­mu­nis­ta dik­ta­tú­ra meg­vál­toz­tat­ha­tat­lan­sá­gá­ba. Majd így folytatja:

…mert a rea­li­tás elfo­ga­dá­sa szá­munk­ra a leg­rö­vi­debb út a vég­ső elsi­vá­ro­so­dás­hoz. És ugyan­ak­kor szö­gez­zük le, hogy nem igaz az a tétel, misze­rint a vég­ső kataszt­ró­fát csak a rea­li­tá­sok elfo­ga­dá­sá­val lehet elke­rül­ni. Már csak azért sem, mert az elsi­vá­ro­so­dás is vég­ső katasztrófa.”

Kovács Atti­lá­val egyet­ér­tet­tünk Csur­ka jós­la­tá­nak mai igaz­sá­gá­val. Ha a magyar kor­mány és a kon­zul­tá­ci­ók­ban részt­ve­vő magyar mil­li­ók bele­nyu­god­ná­nak az Euró­pai Unió és a hát­tér­ha­ta­lom ránk eről­te­tett rea­li­tá­sa­i­ba (a mig­ráns mil­li­ók ide­te­le­pí­té­sé­be, az aber­rált  gen­der-elmé­let köte­le­ző­vé téte­lé­be, az LMBTQ ünnep­lé­sé­be és az ukrán-orosz hábo­rú­ba tör­té­nő bekap­cso­ló­dás­ba), akkor a magyar­ság szá­má­ra gyor­san bekö­vet­kez­ne a vég­ső katasztrófa.

For­rás: pes​tis​ra​cok​.hu