Hírek Vélemények/Publicisztikák 5+1 Gyö­nyö­rű rész az Ist­ván, a királyból

5+1 Gyö­nyö­rű rész az Ist­ván, a királyból

37 éve- és két nap­ja – mutat­ták be a város­li­ge­ti Király­dom­bon az Ist­ván, a király rock­ope­rát: alig­ha gon­dol­ta vol­na bár­ki is akkor, hogy egy iga­zi legen­dás elő­adás szü­le­tik meg, amely a mai napig sokak – sokunk – kedvence.

Az Ist­ván, a király a leg­nép­sze­rűbb – és sze­mé­lyes véle­mé­nyem sze­rint a leg­nagy­sze­rűbb – magyar rock­ope­ra: gene­rá­ci­ók nőt­tek fel raj­ta – olya­nok is fej­ből tud­ják a szö­ve­gét, akik nem is éltek még az 1983-as bemu­ta­tó ide­jén. A mű a Géza feje­de­lem halá­la utá­ni hely­ze­tet dol­goz­za fel – azaz Ist­ván és Kop­pány har­cát. Kor­sza­kos alko­tás, amely­nek leg­hí­re­sebb szer­ze­mé­nye­it gya­kor­la­ti­lag vala­mennyi magyar ember isme­ri szer­te a vilá­gon. Szá­mom­ra leg­em­lé­ke­ze­te­sebb elő­adá­sa – és töké­le­tes sze­rep­osz­tá­sa – a 2003-as csík­som­lyói volt, ame­lyen 350 ezer (!) ember vett részt – a Magyar Tele­ví­zió élő­ben köz­ve­tí­tet­te a felejt­he­tet­len estét. A leg­szebb pil­la­nat nem is köz­vet­le­nül a rock­ope­rá­hoz tar­to­zott, hanem az azt köve­tő éljen­zés után spon­tán eléne­kelt szé­kely himnuszhoz:

A rend­szer­vál­tás előtt írt műben Ist­ván­nak több olyan szö­ve­ge is van, amely egé­szen fel­eme­lő, elgon­dol­kod­ta­tó. Ami­kor az ember dúdol­ja – vagy éppen teli torok­ból ének­li – a Bródy János által írt soro­kat, akkor talán nem is fog­ja fel a mon­da­ni­va­ló­ját. Íme egy szub­jek­tív fel­so­ro­lás 5+1 emlé­ke­ze­tes, meg­in­dí­tó vagy elgon­dol­kod­ta­tó idézettel:

1: Töltsd el szí­vünk fényesség

Szólj Iste­nem, nyil­vá­nulj meg nekem!
Hatal­mad vég­te­len; mutasd meg éle­tem értel­mét!
Szólj Iste­nem, adj most jelt énne­kem!
Adj erőt küz­de­nem, hadd legyen éle­tem
Tehoz­zád mél­tó szép és jó!
Add meg hát, hogy szán­dé­kod sze­rint
Itt orszá­god legyen!
S én rád bízom az éle­tem:
Nézz énrám Lát­ha­tat­lan, nézz énrám Iste­nem!
Légy hoz­zám irga­lom­mal, légy úrrá szí­ve­men!
Nézz énrám Lát­ha­tat­lan, nézz énrám Iste­nem!
Légy hoz­zám irga­lom­mal, légy úrrá szívemen!

Ist­ván első meg­szó­la­lá­sa tulaj­don­kép­pen egy gyö­nyö­rű ima, ahol egy­szer­re kér és dicső­ít. Ebben az imá­ban egy­ér­tel­mű­vé teszi, hogy Isten segít­sé­gé­vel sze­ret­né vezet­ni az orszá­got, rábíz­za éle­tét – és ezál­tal Magyar­or­szág jövő­jét is. Gyö­nyö­rű üze­ne­te van:

egy ural­ko­dás­ra törek­vő ember ennyi­re alá­za­to­san isme­ri el gyen­ge­sé­gét és Isten erejét!

2: Nincs más út, csak az Isten útja

Uram, magad­hoz szó­lí­tád az én atyám.
Uram, oly mér­he­tet­len bánat szállt reám.
A sír oly hall­ga­tag, a szó is fenn­akad,
A szív majd meg­sza­kad e súly alatt.

Ím, hát itt fek­szik előt­tem jó atyám.
Lel­ke fenn jár már a csil­la­gok nyo­mán.
A Föld most elha­gyott, e nép­nek böl­cse volt,
És én még nem tudom, mit ő tudott.

Uram, te jónak lát­tad elszó­lí­ta­ni.
Szent az aka­rat, mely így tud dön­te­ni.
És én ha kér­de­zem, mért ily hir­te­len,
Hall­gat, s nem felel sen­ki sem.

[…]

Uram, te isme­red a lel­kem tit­ka­it,
Tudod, hogy engem hata­lom­vágy nem vakít.
Segíts most Iste­nem,
Segítsd meg nem­ze­tem,
Segíts az orszá­got megvédenem!

Nincs más út, csak az Isten útja, bár­mit hoz reánk.
E föl­dön nála nincs nagyobb erő.
Atyám sír­já­ra eskü­szöm hogy hoz­zá hű leszek,
És nem hát­rá­lok meg a harc elől.

„Szent az aka­rat, mely így tud dön­te­ni” – szá­mom­ra ez az Ist­ván a király leg­erő­sebb mon­da­ta, amely már gim­na­zis­ta korom­ban is meg­fo­gott. Micso­da erő kell ahhoz, hogy egy gyá­szo­ló ember fel­is­mer­je Isten aka­ra­tát és szent­nek nevez­ze azt! Ist­ván újra imád­ko­zik, még­pe­dig a ben­ne lévő mér­he­tet­len bána­tot és fáj­dal­mat teszi le Isten előtt – pél­da lehet ez mind­annyi­unk szá­má­ra. Nem for­dul el Isten­től a leg­ne­he­zebb pil­la­nat­ban, hanem meg­oszt­ja azt Vele! Bár­csak mind­annyi­an így tud­nánk visel­ni éle­tünk keresztjeit!

3. Ist­ván, fiam!

Óh, te Isten, vedd le vál­lam­ról a ter­het!
Mért for­dí­tod Kop­pányt elle­nem?
Árpád vére nem támad­hat önma­gá­ra,
Válaszd őt, s én átadom helyem.

Isten két­ség­be­esett meg­szó­lí­tá­sa nem vélet­len, hiszen Ist­ván itt már lát­ja, hogy elke­rül­he­tet­len a Kop­pánnyal való küz­de­lem. Szí­ve­sen leven­né ezt a ter­het magá­ról, akár annak árán is, hogy lemond­jon az ural­ko­dás­ról. Ist­ván­nak ez a gon­dol­ko­dá­sa később is elő­jön az elő­adás során, igaz, akkor már sze­mé­lye­sen Kop­pány­nak ajánl­ja fel, hogy legyen övé az ország – egy kitétellel.

4:  Oly távol vagy tőlem, még­is közel

Óh, jó Uram, Jézus mon­dá:
Kard­tól vész, ki kard­dal él
De két tűz között válasz­úton
békét csak bolond remél.
Mondd, mennyit ér az ember
ha bűn­te­len, de gyen­ge
Mondd, mennyit ér, ha készül
véres győ­ze­lem­re
Óh, jó Uram, nem tudom már
hűsé­ges kihez legyek
Tör­vé­nyed­re sújt le kar­dom
ha ölnöm kell, hogy véd­je­lek
Mondd, mennyit ér az ember
ha bűn­te­len, de gyen­ge
Mondd, mennyit ér, ha készül
véres győ­ze­lem­re

Oly távol vagy tőlem és még­is közel
Nem ért­het­lek téged s nem érhet­lek el
Oly távol vagy tőlem és még­is közel
Te hall­gatsz, s én érzem, a szí­vem felel

Sok isme­rő­söm­nek ez a ked­venc Ist­ván-szö­ve­ge, ame­lyet köz­vet­le­nül meg­előz a nép foga­dal­ma és öröm­éne­ke (Fel­kelt a napunk, Ist­ván a mi urunk, árad a kegye­lem fénye ránk. Hálás a szí­vünk, zeng­jen az örö­münk, szép Magyar­or­szág édes hazánk!) Ez a lenyű­gö­ző rész egy nagyon fon­tos erköl­csi dilem­mát dol­goz fel, amely­től Ist­ván szen­ved: emelhet‑e kar­dot – megölheti‑e roko­nát – azért, hogy övé legyen a hata­lom? Az alap­ból nagyon mély szö­veg zse­ni­á­lis mon­da­ta:  „Tör­vé­nyed­re sújt le kar­dom, ha ölnöm kell, hogy véd­je­lek”. Érde­kes­ség, hogy itt for­dul elő elő­ször és utol­já­ra, hogy Ist­ván meg­em­lí­ti Jézust. 

5: Elké­sett a békevágy

“Kop­pány vezér!
Ne hidd, hogy én nem sze­ret­lek!
Tiéd a trón, ha vál­la­lod, mit meg kell ten­ned.
Kezünk­ben van egy nép és az ország sor­sa;
Rómá­ba vezet min­den út, vagy a pusz­tu­lás­ba.
[…]
Fogadd el Rómát, és hol­nap már tiéd az ország.

Ist­ván egy koráb­bi imá­já­ban Istent kér­te, hogy válassza Kop­pányt, és ő hát­ra­lép. Most magá­nak Kop­pány­nak ajánl­ja fel ezt a lehe­tő­sé­get – egyet­len dol­got kér tőle: a keresz­tény hit­re való átté­rést  (Rómát elfo­gad­ni egyen­lő ezzel.) Kop­pány meg­ta­gad­ja ezt, a későb­bi győz­tes Ist­ván dön­té­se pedig szó sze­rint nem­zet­meg­tar­tó: Magyar­or­szág ezer­éves tör­té­nel­me a keresz­tény kul­tú­ra nél­kül elkép­zel­he­tet­len len­ne. Állam­ala­pí­tó (szent) kirá­lyunk azzal, hogy elfo­gad­ta a keresz­tény­sé­get – és maga is Isten felé for­dult – meg­men­tet­te az országot. 

+1: Kop­pány lányá­nak fohásza

Sokak figyel­mét elke­rü­li egy mel­lék­sze­rep­lő fohá­sza: az elő­adás ele­jén Réka, Kop­pány lánya is Isten­hez for­dul, még­pe­dig rend­kí­vül őszin­te szavakkal:

Óh Iste­nem, segíts raj­tunk,
Nyújts vigaszt a szen­ve­dők­nek!
Tartsd a gonoszt távol tőlünk,
Bocsáss meg a vét­ke­zők­nek!
Légy az igaz, meg­ér­tő Isten,
Hisz vég­te­len a böl­cses­sé­ged!
Hozz mire­ánk békes­sé­get,
Népe­ink­nek világosságot!

Óh Iste­nem, nézd el nekünk,
Hogy nem vagyunk még Hoz­zád mél­tók!
Légy az igaz, meg­ér­tő Isten,
Hisz itt a Föl­dön oly sok még a gond

Az Ist­ván, a király egy­ál­ta­lán nem keresz­tény rock­ope­ra, soha nem is akart az len­ni: még­is a fül­be­má­szó remek­mű­vek­ben olyan gon­do­la­tok han­goz­nak el, ame­lye­ken érde­mes elgon­dol­kod­ni. A mai nap egy töké­le­tes alka­lom lehet arra, hogy lepo­rol­juk ezt a klasszi­kus remekművet!

For­rás: 777BLOGMARTÍ ZOLTÁN