Hírek Elszakított területi hirek 259 éve volt a Madé­fal­vi veszedelem

259 éve volt a Madé­fal­vi veszedelem

„A kirá­lyi parancs­ra a bűn­vizs­gá­ló bizott­ság min­dent elkö­ve­tett, hogy a láza­dás főbű­nö­se­it kide­rít­se. A fog­lyok nyo­mor­ga­tá­sa elér­te a tető­pont­ját, de a kín­zá­sok hiá­ba vol­tak. A fog­lyok­nak már alig volt embe­ri for­má­juk, de sem­mi főben járó bűnt nem lehe­tett kihúz­ni belő­lük. A vizs­gá­ló biz­to­sok úgy­szól­ván a szé­kek­hez nőt­tek az éjjel-nap­pal tar­tó kihall­ga­tá­sok, tanács­ko­zá­sok alatt. Roth tábor­nok külö­nö­sen az ura­kat, neme­se­ket igye­ke­zett baj­ba rán­ta­ni, főkép­pen Bor­nem­isza főki­rály­bí­rót és a szép­vi­zi til­ta­ko­zó szék-gyű­lés részt­ve­vő­it, s mikor lát­ták, hogy sem­mi tör­vény­te­len­sé­get nem sike­rült rájuk bizo­nyí­ta­ni, azon igye­kez­tek, külö­nö­sen a kato­nák, hogy leg­alább a vizs­gá­lat­ra for­dí­tott költ­sé­ge­ket meg­ve­gyék raj­tuk.”

(Rész­let Nyírő József: Madé­fal­vi vesze­de­lem című regényéből)



1764. janu­ár 7‑én haj­nal­ban támad­ta meg a Cara­to alez­re­des vezet­te csá­szá­ri kato­na­ság az erő­sza­kos beso­ro­zás ellen fel­lá­za­dó szé­ke­lye­ket Madé­fal­vá­nál, a falu ost­ro­ma során pedig körül­be­lül 200 – nagy­részt fegy­ver­te­len – embert ölt meg.

Ez volt az úgy­ne­ve­zett „madé­fal­vi vesze­de­lem”, mely során nem csak fér­fi­ak, de nők és gyer­me­kek is a véreng­zés áldo­za­tá­ul estek, és ami­nek követ­kez­té­ben a szé­ke­lyek később töme­ge­sen ván­do­rol­tak ki az Osz­mán Biro­da­lom területére.



Miu­tán a 18. szá­zad során foko­za­to­san gyen­gü­lő Török Biro­da­lom kato­nai ere­je még Mária Teré­zia (ur. 1740 – 1780) ural­ko­dá­sa ide­jén is komoly fenye­ge­tést jelen­tett a Habs­burg Biro­da­lom­ra néz­ve, a király­nő 1761 – 62 során elren­del­te, hogy – a Dél­vi­dék és Hor­vát­or­szág min­tá­já­ra – a Kár­pá­tok hegy­lán­cai által jól védett Erdély­ben is szer­ve­ződ­jön határ­őr­ség. A Naszód kör­nyé­kén élő romá­nok – akik zöm­mel job­bágy­sor­ban éltek – kész­sé­ges­nek is mutat­koz­tak az otta­ni ezre­dek lét­re­ho­zá­sa­kor, a szé­ke­lyek azon­ban, akik szá­mos pri­vi­lé­gi­um­mal ren­del­kez­tek, igye­kez­tek sza­bo­tál­ni a király­nő ter­ve­it. A Mária Teré­zia által telj­ha­ta­lom­mal fel­ru­há­zott Adolf Buc­cow tábor­nok, kato­nai főpa­rancs­nok amúgy sem örven­dett túl nagy nép­sze­rű­ség­nek a feje­de­lem­ség­ben, mind­ezt azon­ban tetéz­ték az 1762-es össze­írá­sok­kal kez­dő­dő zak­la­tá­sok, melyek rövid úton láza­dás­hoz vezet­tek vol­na. Miu­tán a király­nő belát­ta az erő­sza­kos soro­zás veszé­lye­it, 1763 tava­szán „fel­fe­lé buk­tat­ta” Buccow‑t, vagy­is kine­vez­te Erdély főkor­mány­zó­já­nak, a kato­nai főpa­rancs­nok­ság­gal pedig a lát­szó­lag körül­te­kin­tőbb Sis­ko­vics József bárót bíz­ta meg, aki Lázár János gróf társ­el­nök­sé­gé­vel egy bizott­ság segít­sé­gé­vel foly­tat­ta a tobor­zást. Mint kide­rült, a lát­szat csa­ló­ka volt, ugyan­is Mária Teré­zia hatá­ro­zott kéré­se elle­né­re a szé­ke­lye­ket tovább­ra is a meg­tö­rés esz­kö­zé­vel igye­kez­tek beso­roz­ni, ez pedig ért­he­tő módon feszült­sé­get szült.

1763 – 64 for­du­ló­já­ra álta­lá­nos jelen­ség­gé vált, hogy ame­lyik szék­ben meg­je­len­tek a csá­szá­ri­ak, a szé­kely fér­fi­la­kos­ság jelen­tős része – ese­ten­ként a nők­kel, gyer­me­kek­kel együtt – a köze­li erdő­sé­gek­be mene­kült, a buj­do­sók pedig idő­vel töme­gek­be szer­ve­ződ­tek. Fon­tos meg­em­lí­te­ni, hogy a madé­fal­vi gyá­szos ese­mé­nyek előtt nem tör­tén­tek fegy­ve­res atro­ci­tá­sok, a gyü­le­ke­ző szé­ke­lyek petí­ci­ók­kal, kül­dött­sé­gek útján igye­kez­tek lebe­szél­ni a csá­szá­ri tisz­te­ket az össze­írá­sok­ról. Való­szí­nű­leg ez Madé­fal­va ese­té­ben sem tör­tént vol­na más­ként, a Csík­ban talál­ha­tó falucs­ká­hoz érke­ző csa­pa­tok veze­tő­je, Cara­to alez­re­des azon­ban arra kapott uta­sí­tást a soro­zást koor­di­ná­ló bizott­ság­tól, hogy erő­szak­kal ver­je le a – három­szé­ki­ek és kászon­szé­ki­ek által is támo­ga­tott – helyi ellen­ál­lást.

A Sis­ko­vics báró­tól érke­ző parancs nyo­mán a kato­na­tiszt 1764. janu­ár 7‑én haj­nal­ban kör­be­zár­ta a falut, majd ágyú­tűz kísé­re­té­ben roha­mot indí­tott a szé­ke­lyek ellen. A csá­szá­ri kato­nák órá­kon át üldöz­ték, és gyil­ko­lász­ták a véd­te­len falu­si­a­kat, köz­tük nőket és gyer­me­ke­ket is. A házak java részét kifosz­tot­ták, majd fel­gyúj­tot­ták, a mene­kü­lők közül pedig soka­kat a mező­kön vag­dos­tak le Cara­to huszár­jai. A madé­fal­vi véreng­zés mér­le­ge körül­be­lül 200 halott és két­szer ennyi fogoly volt; utób­bi­a­kat Taló­cá­ra, vagy a csík­sze­re­dai vár­ba hur­col­ták, ahol ember­te­len körül­mé­nyek között őriz­ték őket. A janu­ár 7‑én elfo­got­ta­kat néhány nap után sza­ba­don enged­ték, ápri­lis­ban azon­ban meg­kez­dő­dött az ese­mé­nyek kivizs­gá­lá­sa, ennek során pedig szá­mos szé­kely veze­tőt – főleg plé­bá­no­so­kat – ismét bör­tön­be vetet­tek.

A bru­tá­lis fel­lé­pés mind­azon­ál­tal meg­tet­te hatá­sát, ugyan­is a töb­bi szék lakos­sá­ga az ágyúk­kal fel­vo­nu­ló csá­szá­ri kato­na­ság előtt végül letet­te a hűség­es­küt, az össze­írók pedig 1764 során fel­ál­lí­tot­ták a király­nő által kért ezre­de­ket. Minden­nek dacá­ra a „madé­fal­vi vesze­de­lem” nem maradt követ­kez­mé­nyek nél­kül: a követ­ke­ző hetek­ben, hóna­pok­ban több ezren kel­tek útra a Szé­kely­föld­ről a Kár­pá­tok túl­ol­da­lán fek­vő Mold­vá­ba, hogy a Török Biro­da­lom fősé­ge alatt meg­me­ne­kül­je­nek a kato­nai szol­gá­lat­tól. Ahogy a szé­kely nyelv mond­ja, a kite­le­pü­lők „elcsán­gál­tak” Erdély­ből, ezért a későb­bi­ek­ben csán­gók­nak nevez­ték azo­kat az emig­rán­so­kat, akik új ott­ho­nu­kat végül nem Mold­vá­ban, hanem attól észa­kabb­ra, Buko­vi­na terü­le­tén talál­ták meg. Az újabb ván­dor­lás arra vezet­he­tő vissza, hogy a ma Romá­ni­á­hoz tar­to­zó terü­let 1775-től Habs­burg ura­lom alá került, ezt köve­tő­en pedig a tar­to­mány magyar kor­mány­zó­ja, Hadik And­rás gróf intéz­ke­dett a mold­vai szé­ke­lyek átte­le­pí­té­sé­ről, akik – pél­dá­ul Isten­se­gíts, Hadik­fal­va és József­fal­va tele­pü­lé­se­ken – ma is jelen­tős magyar közös­sé­get képeznek.

For­rás: magy​a​ra​nem​zet​.hu