Hírek Vélemények/Publicisztikák 2021-ben szét­sza­kad­hat az Euró­pai Unió

2021-ben szét­sza­kad­hat az Euró­pai Unió

Az év végé­re beállt az intéz­mé­nyi vál­ság az Unióban 

Elké­pesz­tő mér­té­kű intéz­mé­nyes és morá­lis vál­ság ala­kult ki az év végé­re az Euró­pai Uni­ó­ban. Recseg­nek-ropog­nak az unió intéz­mé­nyes tar­tó­osz­lo­pai, és ma már nem tar­tom kizárt­nak, hogy ez rövid vagy közép távon az unió szét­esé­sét jelentheti.

A kivál­tó okot ter­mé­sze­te­sen ismét mi, „rebel­lis” magya­rok okoz­tuk, együtt a len­gye­lek­kel. Ügyes tak­ti­ká­zás­sal és szem­fü­les­ség­gel rávet­tük Ang­e­la Mer­kelt arra, hogy az Euró­pai Tanács zár­ja ki annak lehe­tő­sé­gét, hogy a jog­ál­la­mi­sá­gi köve­tel­mé­nyek ürü­gyén libe­rá­lis érték­dik­ta­tú­rát gya­ko­rol­ja­nak felet­tünk, még­hoz­zá a nekünk járó uni­ós pén­zek meg­vo­ná­sán keresztül.

Rög­tön lehe­tett tud­ni és érez­ni: a csa­tát meg­nyer­tük, de a hábo­rú foly­ta­tód­ni fog a glo­ba­lis­ta libe­rá­li­sok és a szu­ve­re­nis­ták között.

Így is tör­tént, kará­cso­nyi „aján­dék­ként” a dön­tő több­sé­gé­ben libe­rá­lis­sá ved­lett Euró­pai Par­la­ment az unió tör­té­ne­té­ben pél­dát­lan lépés­re szán­ta el magát: egy hét­tel a taná­cson elfo­ga­dott meg­ál­la­po­dás után állás­fog­la­lást adtak ki a költ­ség­ve­tés­ről és a hely­re­ál­lí­tá­si alap­ról, s ebben két­ség­be von­ják az Euró­pai Tanács – tehát az unió leg­főbb dön­tés­ho­zó fóru­ma! – azon nyi­lat­ko­za­tá­nak érvé­nyes­sé­gét, amely fel­füg­gesz­ti a jog­ál­la­mi­sá­gi eljá­rás alkal­maz­ha­tó­sá­gát az unió bíró­sá­gá­nak a jóvá­ha­gyá­sá­ig. Döb­be­ne­tes módon úgy fogal­maz­nak, hogy az Euró­pai Tanács egyet­len poli­ti­kai nyi­lat­ko­za­ta sem tekint­he­tő jog­sza­bá­lyok értel­me­zé­sé­nek, ergo, a tanács, amit mond és ír, nem szá­mít. De hiszen hogyan is fogal­ma­zott novem­ber­ben a min­ket gyű­lö­lő Sop­hie in’t Veld hol­land kőli­be­rá­lis kép­vi­se­lő a par­la­ment­ben? „A Tanács inkább kussoljon!”

Mond­juk ki, mi történt:

az unió egyik intéz­mé­nye két­ség­be von­ta a másik intéz­mény legi­ti­mi­tá­sát, vagy­is az EP gya­kor­la­ti­lag meg­puccsol­ta a taná­csot. Ez intéz­mé­nyes vál­ság, meg­spé­kel­ve azzal, hogy a har­ma­dik intéz­mény, a bizott­ság – mely elvi­leg vég­re­haj­tó szerv, a tör­vé­nyek őre, de nem a tör­vé­nyek hozó­ja! – az ősz folya­mán lát­vá­nyo­san össze­fo­gott a par­la­ment­tel a júli­u­si taná­csi meg­ál­la­po­dás megfúrására.

És ezzel 2020 végé­re beállt az intéz­mé­nyi vál­ság az uni­ó­ban. Így indu­lunk neki 2021-nek.

A tör­té­net júli­us­ban kez­dő­dött, ami­kor az EU‑s csú­cson sike­rült meg­ál­la­pod­ni a hét­éves költ­ség­ve­tés irány­el­ve­i­ről, ami az Orbán-kor­mány és Magyar­or­szág sike­rét hoz­ta, hiszen már akkor elér­tük, hogy mond­va­csi­nált poli­ti­kai-ideo­ló­gi­ai kifo­gá­sok­kal pén­ze­ket ne lehes­sen meg­von­ni orszá­gunk­tól vagy bár­me­lyik másik tag­ál­lam­tól. Még­is, jóma­gam már akkor így fogal­maz­tam az Ideg- és poli­ti­kai hábo­rú Brüsszel­ben című, augusz­tus ele­jén lapunk­ban meg­je­lent cik­kem­ben: „Elő­ször is: az Euró­pai Tanács hét­éves költ­ség­ve­té­sé­ről szó­ló meg­ál­la­po­dás tar­tal­mi­lag a viseg­rá­di négyek, és konk­ré­tan Orbán Vik­tor minisz­ter­el­nök sike­rét hoz­ta. A magyar minisz­ter­el­nök tel­je­sít­mé­nye előtt meg kell emel­ni a kala­pot, hero­i­kus és ered­mé­nyes mun­kát vég­zett, ami euró­mil­li­ár­do­kat hozott az országnak.

Másod­szor viszont: az uni­ón belü­li két alap­ve­tő irány­zat, a föde­ra­lis­ta, glo­ba­lis­ta libe­rá­li­sok és a nem­ze­ti szu­ve­re­nis­ták közöt­ti törés­vo­nal nem­hogy eny­hült vol­na, hanem tovább éle­ző­dik az ősz folya­mán. Ennek első jele­ként az Euró­pai Par­la­ment, ame­lyet a libe­rá­lis főso­dor irá­nyít, már­is kereszt­be tett a meg­ál­la­po­dás­nak, és a továb­bi fej­le­mé­nyek egy­elő­re kiszá­mít­ha­tat­la­nok. Ezért és tágabb össze­füg­gés­ben is azt állí­tom, hogy vál­ság­ban van az Euró­pai Unió, s még az sem elkép­zel­he­tet­len, hogy belát­ha­tó időn belül elle­he­tet­le­nül a műkö­dé­se és darab­ja­i­ra hullik.”

A szup­ra­na­ci­o­ná­lis­sá vált par­la­ment év végi ellen­ak­ci­ó­ja után, mellyel egy­ér­tel­mű­en a nem­ze­ti ala­pon műkö­dő tanács fölé akar nőni, a fen­ti soro­kat csak meg­erő­sí­te­ni tudom. Nagy kér­dés, mit hoz a jövő év, s csak ezen belül fon­tos kér­dés annak a meg­vá­la­szo­lá­sa, hogy vajon érdemes‑e még a Fidesz­nek az Euró­pai Nép­párt frak­ció­cso­port­já­ban marad­ni, külö­nö­sen az után, hogy Deutsch Tamás fide­szes dele­gá­ció­ve­ze­tőt pél­dát­lan módon, határ­idő nél­kül gya­kor­la­ti­lag szi­len­ci­um­ra ítél­ték, ráadá­sul ezt a jelen­lé­vők dön­tő több­sé­ge meg­sza­vaz­ta – ami továb­bi aggasz­tó jel. Való­szí­nű­leg ezt a kér­dést annak fényé­ben lesz érde­mes 2021-ben meg­vizs­gál­ni, hogy hogyan ala­kul föde­ra­lis­ták és szu­ve­re­nis­ták küz­del­me, ami immá­ron intéz­mé­nyek közöt­ti össze­csa­pá­sok­ban nyil­vá­nul meg.

Nagyon leegy­sze­rű­sít­ve az intéz­mé­nyes erő­vi­szo­nyo­kat úgy írhat­juk le, hogy a libe­rá­li­sok – a Soros-világ­há­ló­zat aktív mun­ká­já­nak ered­mé­nye­kép­pen – az Euró­pai Par­la­ment­ben las­san két­har­ma­dos fölény­ben van­nak (miu­tán a Nép­párt is beállt mögé­jük), s így a par­la­men­tet meg­ka­pa­rin­tot­ták, az már az „övék”. Ez azt jelen­ti – nem cse­kély vál­to­zás! –, hogy egy ere­de­ti­leg ideo­ló­gi­ai vitá­kat foly­ta­tó, ter­mé­sze­tes módon poli­ti­ka­i­lag tagolt tes­tü­let, egy par­la­ment, meg­szűnt demok­ra­ti­kus tes­tü­let len­ni, helyet­te való­já­ban egy ideo­ló­gi­a­i­lag nagy­já­ból egy­irá­nyú­an, a főso­dor­nak meg­fe­le­lő­en fel­lé­pő, poli­ti­kai intéz­ménnyé vált. És ez nem kis nega­tív for­du­lat a par­la­ment, de tágab­ban az unió tör­té­ne­té­ben sem!

Más­fe­lől, a már Jun­c­ker alatt is glo­ba­lis­ta-föde­ra­lis­ta elve­ket val­ló, ennek szel­le­mé­ben cse­lek­vő Euró­pai Bizott­ság lénye­gé­ben véve Ursu­la von der Leyen elnök­le­te alatt sem vál­to­zott meg; a szup­ra­na­ci­o­ná­lis szer­ve­zet tevé­keny­sé­gét saj­nos nem Vár­he­lyi Oli­vér szom­széd­ság­po­li­ti­ká­ért és bőví­té­sért fele­lős biz­tos hatá­roz­za meg, hanem olyan sze­mé­lyek, mint Věra Jou­ro­vá, Frans Tim­mer­mans, Didi­er Reyn­ders, Mar­ga­re­the Ves­tag­her, Mar­ga­ri­tis Sch­inas, Hele­na Dal­li, Ilva Johans­son, Pao­lo Gen­ti­lo­ni – ők mind olyan biz­to­sok, akik vagy nagyon szo­ro­san, vagy „csak” szo­ro­san kötőd­nek, kap­cso­lód­nak a Soros-világhálózathoz.

Mind­ezek követ­kez­té­ben a Bizott­ság és a Par­la­ment között gya­kor­la­ti­lag véd- és dac­szö­vet­ség ala­kult ki, ami azt jelen­ti, hogy a föde­ra­lis­ták 2:1‑re áll­nak a szu­ve­re­nis­ták­kal szem­ben. (A szü­net­ben – tegyük hoz­zá foci­nyel­ven.) Ráadá­sul, fon­tos tud­ni, hogy az unió jelen­le­gi sza­bá­lyai sze­rint a dön­tés­ho­za­tal során, az úgy­ne­ve­zett ren­des jog­al­ko­tá­si folya­mat­ban (amit koráb­ban együtt­dön­té­si eljá­rás­nak nevez­tek) a Tanács­nak és a Par­la­ment­nek kell együtt­mű­köd­nie. Azzal viszont, hogy a Bizott­ság és a Par­la­ment szo­ros ideo­ló­gi­ai szö­vet­ség­re lép­tek egy­más­sal, fel­bo­rul­tak az erő­vi­szo­nyok, s e két szer­ve­zet akar „együtt­dön­te­ni”, miköz­ben ez a jog a Taná­csot és a Par­la­men­tet ille­ti meg.

Nagyon fon­tos itt is lát­ni Soros papa érve­lé­sét, aki a par­la­ment állás­fog­la­lá­sát mint­egy meg­elő­le­gez­te – nem szo­kat­lan dolog ez nála –, ami­kor a Pro­ject Syn­di­ca­te-ben a Mer­kel-Orbán meg­ál­la­po­dás után arról írt, hogy az Euró­pai Tanács túl­ter­jesz­ke­dett a hatás­kö­rén (!), mert csök­ken­tet­te a bizott­ság képes­sé­gét arra, hogy jog­sza­bályt értel­mez­zen (!) és az alap­ján jár­jon el (!). Ez megint elké­pesz­tő, hiszen Soros önké­nye­sen meg­kér­dő­je­le­zi a szu­ve­rén tag­ál­la­mok állam- és kor­mány­fők­ből álló tes­tü­le­té­nek dön­té­si elsőd­le­ges­sé­gét a bizott­ság­gal szem­ben, és lát­ha­tó­an a bizott­ság javá­ra kíván­ja elbil­len­te­ni a hatal­mi és dön­té­si erőviszonyokat.

Soros nótá­já­ra most pedig elkezd tán­col­ni a par­la­ment is és kilá­tás­ba hely­ze­te, hogy a tanács jog­ál­la­mi­sá­gi elvá­rá­sok­kal kap­cso­la­tos kor­lá­to­zó zára­dé­kát egész egy­sze­rű­en jelen­ték­te­len­nek és súly­ta­lan­nak tekin­ti, és azt állít­ja, hogy a bizott­ság janu­ár ele­jé­től min­den továb­bi nél­kül elkezd­he­ti a jog­ál­la­mi­sá­gi köve­tel­mé­nyek érvényesítését!

Egy­ér­tel­mű megint, nem nehéz meg­lát­ni a logi­kai sor­ren­det: Soros György értel­me­zi a hely­ze­tet, a par­la­ment és a bizott­ság pedig, egy­más­sal össze­han­gol­tan, a pénz­mág­nás és egy­ben irgal­mas sza­ma­ri­tá­nus irány­mu­ta­tá­sá­nak meg­fe­le­lő­en meg­te­szi a követ­ke­ző lépé­se­ket. Soros irá­nya pedig egy­ér­tel­mű: a szu­ve­re­nis­ta tanács hatal­mát akar­ja gyen­gí­te­ni a szup­ra­na­ci­o­ná­lis és föde­ra­lis­ta bizott­ság és par­la­ment javá­ra, s az erő­vi­szo­nyok ilyen, a szer­ző­dé­sek­kel gyö­ke­re­sen szem­be­me­nő átala­kí­tá­sá­val akar köze­lebb kerül­ni az Euró­pai Egye­sült Álla­mok meg­va­ló­sí­tá­sá­hoz – a ’la Soros György, illet­ve a ’la glo­bá­lis elit.

És az intéz­mé­nyek közöt­ti erő­vi­szony ala­ku­lá­sá­hoz még vegyük hoz­zá az Euró­pai Unió Bíró­sá­gát is: saj­nos az elmúlt évek Magyar­or­szág­gal szem­be­ni egy­ol­da­lú, min­dig a mig­ráns­ba­rát, mul­ti­kul­tu­rá­lis érték­ren­det, gen­der­el­mé­le­tet alá­tá­masz­tó dön­té­sei is azt bizo­nyít­ják – lásd éppen a decem­ber 17-it, mely a magyar határ­vé­de­lem egyes ren­del­ke­zé­se­it ítél­te el –, hogy a bíró­ság a föde­ra­lis­ta és libe­rá­lis főso­dor elkö­te­le­zett­je. Talán némi sze­re­pet ját­szik ebben az is, hogy a bíró­ság főta­nács­no­kai között – akik a dön­té­se­ket „szak­ma­i­lag” elő­ké­szí­tik – nagy szám­ban meg­ta­lál­ha­tók a Soros-háló­zat fize­tett emberei.

A jelen­le­gi álla­po­to­kat össze­gez­ve úgy látom, hogy

2020 végé­re súlyos intéz­mé­nyes patt­hely­zet és vál­ság ala­kult ki az uni­ó­ban, ami e nem­zet­kö­zi szer­ve­ző­dés ere­jét és haté­kony­sá­gát szin­te lenul­láz­za, így az unió közel került a szét­esés­hez, és ezt min­ket, magya­ro­kat sors­dön­tő válasz­tás elé állít.

A maast­rich­ti, lissza­bo­ni stb. uni­ós szer­ző­dé­sek – melyek per­sze önma­guk­ban is ezer seb­ből vérez­nek – a sze­münk lát­tá­ra vál­nak jelen­ték­te­len papír­fosz­lá­nyok­ká, melye­ket vala­mer­re elfúj a szél.

S mind­ez azért, mert „a nagyon nagy fiúk” nagy szán­dék­kal akar­ják kirá­mol­ni a házat, ame­lyet uni­ó­nak neveznek.

Még uni­ó­nak.

Fricz Tamás poli­to­ló­gus, az Alap­jo­go­kért Köz­pont kuta­tá­si tanácsadója

For­rás: Magyar Nemzet