Hírek Vélemények/Publicisztikák 1956 – a magyar­ság har­ca a vörös biro­da­lom ellen

1956 – a magyar­ság har­ca a vörös biro­da­lom ellen

Mi magya­rok a világ sze­mé­ben a sza­bad­ság gyer­me­kei vagyunk, még remény­te­len­nek tűnő hely­ze­tek­ben is szem­be­szál­lunk a nagy­ság­ren­dek­kel erő­sebb ellen­fél­lel is. Mára a 56-os hősök meg­nyu­god­va tekint­het­nek le ránk az Égből, hazánk egy füg­get­len egy­re erő­sö­dő ország lett. Azon­ban a vihar­fel­hők ismét gyü­le­kez­ni kez­de­nek szer­te a világ­ban. Elszo­mo­rí­tó az aktu­á­lis kép, ami­kor magyar kato­nák har­col­nak az ukrá­nok véde­ke­ző hábo­rú­já­ban, Orosz­or­szág­ban pedig a turá­ni rokon­né­pe­ink fia­it kény­szer­so­roz­zák a táma­dó orosz had­se­reg­be. Most büsz­ke­ség­gel tisz­te­le­günk az 1956-os magyar hősök előtt, akik letör­ték a kom­mu­nis­ta önkényt, és fel­vet­ték a har­cot az akko­ri világ leg­erő­sebb­jé­nek tar­tott orosz had­se­reg­gel szem­ben, és meg­pró­bál­tak kisza­kad­ni a Kelet-Euró­pát foj­to­ga­tó szov­jet-orosz biro­da­lom karjaiból. 

1956 - Tari Márk Dávid - 56 Graffiti képzőművészeti pályázat egyik nyertes műve / abtl.hu

1956 – Tari Márk Dávid – 56 Graf­fi­ti kép­ző­mű­vé­sze­ti pályá­zat egyik nyer­tes műve / abtl​.hu

A magyar sza­bad­ság­har­cok – és a sza­bad­ság szétzúzói

1956-ban az oro­szok másod­szor tör­te le Magyar­or­szág füg­get­len­sé­gét. Hiszen az 1848 – 1849-es magyar sza­bad­ság­har­cot csak a cári csa­pa­tok tud­ták elti­por­ni. Nem köz­tu­dott tény, hogy a Habs­bur­gok nem tud­tak felül­ke­re­ked­ni a magyar hon­vé­dek elszánt­sá­gán, ezért a Habs­burg csá­szár, I. Mik­lós orosz ural­ko­dó segít­sé­gét kér­te. 1849 máju­sá­ban Var­só­ban, Ferenc József meg­aláz­kod­va, tér­det hajt­va kéz­csók­kal könyör­gött a cár­nak a kato­nai segít­sé­gért. Az oro­szok addig nem látott mére­tű hadat állí­tot­tak ki a magya­rok ellen. A Magyar­or­szág­ra kül­dött inter­ven­ci­ós cári csa­pa­tok lét­szá­ma meg­ha­lad­ta a néhány évti­zed­del koráb­ban Napó­le­on ellen fel­ál­lí­tott orosz had­se­reg nagy­sá­gát! Az 1944-ben hazánk föld­jé­re lépett Vörös Had­se­reg a szov­jet típu­sú véres kom­mu­nis­ta dik­ta­tú­ra kiépí­té­sé­nek lett fegy­ve­res alá­tá­masz­tó­ja. Ráko­si Mátyás a gyű­lölt sztá­li­nis­ta – kom­mu­nis­ta rend­sze­rét kizá­ró­lag az orosz hadi­gé­pe­zet­tel a háta mögött tud­ta kiépí­te­ni. A magyar nép ide­gen­ke­dett a bal­ol­dal hatal­má­tól, a Magyar Kom­mu­nis­ta Párt kizá­ró­lag az elcsalt válasz­tá­so­kon tudott hata­lom­ra jut­ni. Pon­to­sab­ban 1947-ben, az elhí­re­sült “kék­cé­du­lás válasz­tá­so­kon”, a sza­va­za­tok mind­össze 22%-át kap­ták meg. Majd a aljas mód­sze­rek­kel fel­szá­mol­ták a több­párt­rend­szert és 1949-re kiépí­tet­ték ember­te­len dik­ta­tú­rá­ju­kat. Ter­mé­sze­te­sen saját maguk­tól erre kép­te­le­nek let­tek vol­na, a hát­tér­ben mind­vé­gig fenye­ge­tő­en ott állt Voro­si­lov mar­sall és a Vörös Hadsereg.

fotó: Fortepan - Nagy Gyula adományozó

fotó: For­te­pan – Nagy Gyu­la adományozó

Az a Vörös Had­se­reg, mely­nek dúlá­sát, kegyet­len­ke­dé­sét hazánk népe meg­szen­ved­te a hábo­rú utol­só éve­i­ben. A későb­bi kom­mu­nis­ta tör­té­net­írás által “hős fel­sza­ba­dí­tó szov­jet had­se­reg­nek” neve­zett ala­ku­la­tok kato­nái töme­ge­sen erő­sza­kos­kod­tak nők­kel, min­dent vit­tek ami moz­dít­ha­tó volt, kez­de­tek­ben csak “zab­rál­tak”, majd a győz­tes hábo­rú­juk után mód­sze­re­sen szál­lí­tot­ták el a magyar ter­me­lő vagyont a Szov­jet­uni­ó­ba. Nos, ezek­re a csa­pa­tok­ra támasz­kod­va épült ki egy tör­pe kom­mu­nis­ta kisebb­ség, nem­zet- és ember­el­le­nes dik­ta­tú­rá­ja. A sza­bad­sá­got sze­re­tő magyar nép ez ellen az ember­te­len Ráko­si Mátyás nevé­vel fém­jel­zett ter­ror­gé­pe­zet ellen fogott fegyvert.

Kez­de­tek­ben a for­ra­da­lom a kom­mu­nis­ták elnyo­má­sa ellen lépett fel, majd a szov­jet beavat­ko­zást köve­tő­en átvál­tott sza­bad­ság­harc­ba. Az orosz med­ve nyo­masz­tó kato­nai fölé­nye, tank­ja­ik fül­ha­so­ga­tó ágyú­szó­ja hama­ro­san letör­te a pes­ti srá­cok fegy­ve­res ellenállását.

1956_zászló

Októ­ber 23-án, mikor a sza­bad­sá­gért a szov­jet tan­kok elle­ni harc­ban elesett, vagy a meg­tor­lá­sok­ban meg­ölt hősök­re emlé­ke­zünk, ne felejt­sük, miért adták ők a leg­drá­gáb­bat, az éle­tü­ket. Cse­le­ked­jünk tehát úgy, hogy ha a Terem­tő előtt talál­ko­zunk velük, emelt fővel néz­hes­sünk egy­más szemébe.

For­rás: kurult​aj​.hu

%d bloggers like this: