Hírek Morzsák 1938-ban a Jézus irán­ti sze­re­te­tét és hűsé­gét mutat­ta meg a magyarság

1938-ban a Jézus irán­ti sze­re­te­tét és hűsé­gét mutat­ta meg a magyarság

Hét­főn kerül adás­ba a A remény­ség osz­lo­pa című tíz­ré­szes hang­já­ték a Kos­suth Rádió műso­rá­ban. Az 1938-as 34. Eucha­risz­ti­kus Világ­kong­resszus tör­té­ne­tét elme­sé­lő rádió­já­ték író­já­val, Zsuf­fa Tün­dé­vel beszélgettünk.


– Koráb­ban regé­nye­ket írt, egy hang­já­ték meg­írá­sa még­is egé­szen más. Mi jelen­tet­te a leg­főbb különbséget?

– Való­ban más műfaj, és egé­szen más kihí­vást jelent egy hang­já­ték­nak a meg­írá­sa. Itt nin­cse­nek leírá­sok, karak­ter­áb­rá­zo­lá­sok. Csak hang és a sza­vak. Viszont mivel jól isme­rem a kor­sza­kot, bele­vág­tam. Regé­nye­im­ben is első­sor­ban a 20. szá­za­di tör­té­nel­mi ese­mé­nyek fel­dol­go­zá­sá­val foglalkozom,

így maga, az ’38-as eucha­risz­ti­kus kong­resszus kora úgy­mond hazai terep számomra.

A hang­já­ték elő­ké­szü­le­tei is úgy kez­dőd­tek meg, mint egy tör­té­nel­mi regény­nél: a kora­be­li for­rá­sok, újság­cik­kek fel­ku­ta­tá­sá­val. Ebben a mun­ká­ban nagy segít­sé­get jelen­tett Hege­dűs And­rás, tavaly meg­je­lent Ván­dor­lá­sunk tár­sa lett című köte­te. Az esz­ter­go­mi főegy­ház­me­gye levél­tá­ro­sa szá­mos kora­be­li doku­men­tu­mot, újság­cik­ket muta­tott nekem, és jó tör­té­ne­te­ket mesélt. Nél­kü­le nem ment volna.

Mivel a hang­já­ték fősze­rep­lő­je egy 88 éves pap, így Kor­nél atyá­nak muszáj volt átnéz­ni, jól használom‑e a sza­va­kat, illet­ve a kifejezéseket.

– Az eddi­gi mun­kái alap­ján úgy sej­tem, még­sem az ada­to­kon lesz a hang­súly, hanem az embe­ri történeteken.

– Így van, egy tör­té­net nem áll­hat csu­pán a szá­raz tények ismer­te­té­sé­ből. Embe­ri érzé­se­ket, sor­so­kat, prob­lé­má­kat kell fel­vil­lan­ta­ni úgy, hogy azon keresz­tül meg­is­mer­he­tő­vé vál­jon az 1938-as eucha­risz­ti­kus kong­resszus tör­té­ne­te is. A tíz­ré­szes hang­já­ték­ban a 92 éves Lot­ti néni és a 88 éves öccse Már­ton atya, a 16 éves Lili­nek – Lot­ti néni déd­uno­ká­já­nak – mesél­nek a ’38-as Eucha­risz­ti­kus Világ­kong­resszus­ról, mely nagy hatást gya­ko­rol­tak az életükre.

Kide­rül, hogy Már­ton atya gyer­mek­ként ott volt első­ál­do­zó, később pedig a pap­ság rögös útját válasz­tot­ta, mely az 50-es évek­ben nem volt veszélytelen.

Meg­jár­ta a bör­tönt és végig­néz­te több pap­tár­sá­nak a vér­ta­nú­sá­gát. Sze­ret­ném hang­sú­lyoz­ni, hogy a tör­té­net­ben nem csak a kong­resszus öt nap­ja kerül elme­sé­lés­re, hanem egy csa­lád éle­tén keresz­tül a 20. szá­za­di magyar tör­té­ne­lem kulcs­fon­tos­sá­gú ese­mé­nye­i­be is bepil­lan­tást nyerhetünk.

– Valós ese­mé­nye­ket és helye­ket ölel fel a mun­ká­ja. A fősze­rep­lők mennyi­re azok?

– A fősze­rep­lők, mint a leg­több hason­ló műnél fik­tí­vek, még­is szá­mos valós vonás és sze­mé­lyes tör­té­net jele­nik meg. Pél­da­kép­pen említ­het­ném a tör­té­net másik fősze­rep­lő­jét, Lot­ti néni alak­ját – akit a hang­já­ték­ban Mol­nár Piros­ka ját­szik – egy valós sze­mély­ről mintáztam.

Még volt sze­ren­csém 102 éves korá­ban Bala­ton­fü­re­den talál­koz­ni az iga­zi Lot­ti nénivel.

Szá­mos sze­mé­lyes élmé­nyét is bele­ír­tam a hang­já­ték­ba. Sze­mé­lye annyi­ra magá­val raga­dó volt, hogy elha­tá­roz­tam, hogy a tör­té­net fősze­rep­lő­jé­nek is a Lot­ti nevet adom. A bala­ton­fü­re­di idős asszony néhány hete halt meg. Saj­nos ő is a jár­vány áldo­za­ta lett.

– A tör­té­net egy örök prob­lé­má­ra, a nagy tör­té­nel­mi ese­mé­nyek elbe­szél­he­tő­sé­gé­nek a nehéz­sé­gé­re helye­zi a hangsúlyt?

– Igen, a tör­té­net a külön­bö­ző gene­rá­ci­ók között táton­gó sza­ka­dé­kok­ra vilá­gít rá. A 20. szá­za­di magyar tör­té­ne­lem sors­csa­pá­sai sok­szor mára fel­fog­ha­tat­la­nok a leg­fi­a­ta­labb nem­ze­dé­kek szá­má­ra. Pél­da­ként említ­het­ném azt az ese­tet, ami­kor egy szé­kely ember egy zsák föl­det sze­re­tett vol­na átvin­ni a román hatá­ron, hogy ott­hon a ker­té­ben elge­reb­lyéz­ze, de a határ­őrök ezt meg­til­tot­ták neki. Elvet­ték tőle a zsák­föl­det és letartóztatták.

Ezt a mai fia­ta­lok már nem értik.

A tör­té­net­ben Lili, a déd­uno­ka is értet­len­ke­dik, hogy ez nem csu­pán egy zsák föld volt: ez maga volt a haza irán­ti hűség.

– Ennyi évti­zed után jogo­san merül fel a kér­dés, hogy mi az, ami össze­kö­ti a nem­zet külön­bö­ző generációit?

– Meg­győ­ző­dé­sem, hogy erős kapocs van a magyar tár­sa­da­lom min­den tag­ja között. A tör­té­net­ben is azt sze­ret­tem vol­na hang­sú­lyoz­ni, hogy lehet, hogy két-három gene­rá­ció elvá­laszt ben­nün­ket az idő­seb­bek­től, még­is van vala­mi, ami össze­köt ben­nün­ket. Ilyen az eucha­risz­ti­kus kong­resszus, az Oltá­ri­szent­ség­ben jelen lévő, Jézus Krisztus.

Ő min­dig ott volt és min­dig ott lesz. Képes arra, hogy a gene­rá­ci­ók prob­lé­má­it áthidalja.

Ma külö­nö­sen fon­tos, hogy az idő­sek sza­vát meg­ért­sék a fia­ta­lok, vala­mint, hogy a fia­ta­lo­kat is meg­ért­sék az idő­seb­bek. Ha oda­fi­gye­lünk egy­más­ra, akkor kide­rül, hogy való­já­ban mennyi­re közel is állunk egymáshoz.

Lili egy fleg­ma kamasz lány, első­nek nem akar­ja végig­hall­gat­ni a déd­nagy­any­ját és Már­ton atyát.

Leke­ze­lő­en beszél velük, majd végül meg­ér­ti, hogy az ő ifjú­sá­guk­ban, miért volt annyi­ra fon­tos a ’38-as világ­ese­mény és az asz­ta­lon heve­rő papí­rok, nem egy­sze­rű fec­nik, hanem emlé­kek és örök­ség. Az ő örök­sé­ge, sőt, az egész magyar nem­zet örök­sé­ge. Hiszek abban, hogy mind­annyi­unk­nak ilyen hida­kat kell épí­te­ni. Nép és nép között, ország és ország között, egy­ház és egy­ház között. Ha nincs híd, akkor a felek között a sza­ka­dék csak mélyül­ni fog.

Civa­ko­dó, irigy nép­nek tar­ta­nak ben­nün­ket sokan, de ami­kor baj volt, akkor min­dig össze­fog­tunk, túl­él­tük a túl­él­he­tet­len és ben­nün­ket cso­dált a világ.

– Ön sze­rint mi lehet az 1938-as Eucha­risz­ti­kus Világ­kong­resszus leg­főbb öröksége?

– A magyar­ság össze­fo­gá­sa, a való­di hit meg­mu­ta­tá­sa. A fel­fog­ha­tat­lan mére­tű ország­cson­kí­tás után a depresszi­ó­ba süllyedt Magyar­or­szág 1938-ban, az Eucha­risz­ti­kus Világ­kong­resszus nyo­mán ismét fel­ke­rült a tér­kép­re. Meg tud­ta mutat­ni magát a magyar nemzet.

Meg­mu­tat­tuk, hogy bár szét­szag­gat­tak ben­nün­ket, szét­da­ra­bol­ták orszá­gun­kat, csa­lád­ja­in­kat, de nem tör­tünk meg, mert a hitünk és Jézus irán­ti sze­re­te­tünk, hűsé­günk megmaradt.

Az ide láto­ga­tók pedig ezt meg­érez­ték. Meg­ta­pasz­tal­ták azt az erőt, mely az össze­tar­to­zás­ból és a hit­ből táp­lál­ko­zott. Val­lom, hogy az Eucha­risz­ti­kus Világ­kong­resszus Buda­pest­re, illet­ve Magyar­or­szág­ra olyan mér­ték­ben irá­nyí­tot­ta a figyel­met, mely­re hason­ló csak 1956 októ­be­ré­ben for­dult elő.

Pacel­li bíbo­ros is han­goz­tat­ta, hogy Magyar­or­szág az euró­pai keresz­tény­ség védő­bás­tyá­ja, mely mon­da­tok­nak akkor, szin­tén nagy jelen­tő­sé­ge volt.

Ne feled­jük el, hogy 1938 volt az utol­só béke­év, de a hábo­rú jelei már mutat­koz­tak. Hazánk a náci Német­or­szág­ból – és Auszt­ri­á­ból – vár­ta a leg­több zarán­do­kot, de Hit­ler meg­aka­dá­lyoz­ta, hogy Magyar­or­szág­ra láto­gas­sa­nak. Sőt, még azt is meg­til­tot­ta, hogy a német lapok beszá­mol­ja­nak az ese­mény­ről. Sok min­den kavar­gott és készült már akkor a világ­ban, de a magya­rok akkor egy ember­ként vál­lal­ták hitü­ket. Pacel­li bíbo­rost ez mélyen meg is érin­tet­te. A kong­resszus után egy nap­pal azzal a kérés­sel for­dult Hor­thy Mik­lós kor­mány­zó­hoz, hogy lát­ni sze­ret­né a Szent Koronát.

Pacel­li fel­ment a budai Vár­ba és letér­delt Ist­ván király koro­ná­ja előtt.

Ezzel fejez­te ki a magyar nép, az ezer­éves Magyar­or­szág irán­ti tisz­te­le­tét. Egy év múl­va XII. Pius néven pápa lett. Akkor sem feled­ke­zett meg a magya­rok­ról, ami­kor 1956-ban a nem­zet­kö­zi hírek ismét Buda­pest­től vol­tak han­go­sak. Tud­ta, hogy milyen nép él a Kár­pá­tok között, és mind­vé­gig ott állt a magya­rok mel­lett. 1938 üze­ne­tét, a magya­rok hitét és ven­dég­sze­re­te­tét sokan hor­doz­ták később is maguk­ban, nekünk pedig ezt az örök­sé­ge mél­tó­kép­pen kell foly­ta­tunk, idén szep­tem­ber­ben is.

Tóth Gábor

Fotó: www​.iec2020​.hu)

For­rás: vasar​nap​.hu