143 éve szü­le­tett Móra Ferenc

1879 .07.19-én szü­le­tett Móra Ferenc író, újság­író, muzeológus.

Kis­kun­fél­egy­há­zai szü­lő­há­za turis­ták szá­má­ra is láto­gat­ha­tó, 2012-ben fel­újí­tot­ták, rend­be hozták.

Sze­gény­pa­raszt csa­lád­ból szár­ma­zott. Tanul­má­nya­it – a csa­lád sze­gény­sé­ge miatt – nehéz körül­mé­nyek között végez­te. A buda­pes­ti egye­te­men föld­rajz-ter­mé­szet­rajz sza­kos taná­ri dip­lo­mát szer­zett, de csu­pán egy évig taní­tott. A Sze­ge­di Nap­ló c. lap­nak egy ide­ig főszer­kesz­tő­je volt, majd halá­lá­ig állan­dó mun­ka­tár­sa maradt. Ez volt jófor­mán az egyet­len hír­lap, amely nem állt a világ­há­bo­rús pro­pa­gan­da szolgálatába.

1904-től a Somo­gyi-Könyv­tár és a Köz­mű­ve­lő­dé­si Palo­ta tiszt­vi­se­lő­je, könyv­tá­ro­sa, emel­lett a régé­szet­re is sza­ko­so­dott, ása­tá­so­kat vég­zett. Komoly érté­ket jelen­te­nek az Alföl­dön és főleg a Sze­ged körü­li ősko­ri tele­pü­lé­se­ken ása­tás­sal fel­tárt anya­gok­ról szó­ló beszá­mo­ló jel­le­gű tanulmányai.

Pályá­ját vers­írás­sal kezd­te (Az arany­sző­rű bárány, Sze­gény­so­ron). Elbe­szé­lé­se­i­ben és regé­nye­i­ben a paraszt­ság kiszol­gál­ta­tott­sá­gá­nak egyik leg­ér­zé­ke­nyebb ábrá­zo­ló­ja. .
Öt évig tar­tó jegyes­ség után, fele­sé­gül vet­te Wal­les­ha­us­en Ilon­kát. Móra Ferenc éle­tét végig­kí­sér­ték a tit­kos sze­rel­mi kapcsolatok.

Éle­te vége felé, 53 éve­sen ismer­te meg éle­te talán leg­na­gyobb sze­rel­mét a 30 éves Kal­már Ilonát.

Móra az Arany­ko­por­só című regé­nyén dol­go­zott, ami­kor 1932 júni­u­sá­ban beköl­tö­zött a bala­ton­föld­vá­ri Zrí­nyi Szál­ló­ba. Itt talál­ko­zott Kal­már Ilo­ná­val , ren­ge­teg ero­ti­kus ver­set írt a fia­tal nőhöz, aki­vel viszo­nyuk Móra 1934-es halá­lá­ig tartott.

Ilo­na meny­asszony volt ‚hama­ro­san férj­hez is ment Móra Ferenc 30 éve házas­ság­ban élt. Ő volt a múzsá­ja az Arany­ko­por­só Tita­nil­lá­já­nak. Viszo­nyu­kat titok­ban tar­tot­ták. Sze­rel­mi leve­le­zé­sük is csak Kal­már Ilo­na halá­la után vált ismertté.

„Én nem az vagyok neked, amit »barát«-nak szo­kás hív­ni, s a mi sze­rel­münk nem az amit »viszony«-nak hív­nak. Te Tit vagy, s én Quint­i­por. Én az egész éle­te­met sze­ret­ném neked adni és talán te se saj­nál­nád tőlem a tié­det”– írta Móra az egyik tit­kos levél­ben.
Kal­már Ilo­na ötven évvel élte túl Mórát.

Vég­ren­de­le­té­ben a sze­ge­di Móra Ferenc Múze­um­ra hagy­ta a vas­ka­zet­tá­ban őrzött tit­kos leve­le­zést, amely ekkor egye­sült a koráb­ban már átadott „pub­li­kus” leve­lek­kel (ezek már a hat­va­nas évek­ben meg­je­len­tek Móra Ferenc leve­les­lá­dá­ja címmel.

Móra 1931-től sokat bete­ges­ke­dett, egy hóna­pot a bala­ton­fü­re­di sza­na­tó­ri­um­ban töl­tött. 1932-ben a sze­ge­di egye­tem dísz­dok­to­rá­vá avat­ták, mely cím régé­sze­ti tevé­keny­sé­gé­nek volt köszön­he­tő. 1933-ban Kar­lovy Vary­ban gyógy­ke­zel­ték, ugyan­ezen év augusz­tu­sá­ban meg is ope­rál­ták. Halá­lát has­nyál­mi­rigy­rák okozta.

For­rás: len​olaj​.hu